Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

1605. szám. 1-27 legyen és szavát meghallgassák akkor, midőn a háború befejeztével a béke és az újjászervezés munkájának nagy problémáit kell megoldani. A parlamentarizmus eredete és története is igazat ad annak a feltogásnak, hogy a terhek szaporodását nyomon kell kísérnie a jogok növekedésének. Az pedig erkölcsi lehetetlenség, hogy midőn a magyar nép újra megválasztja majd képviselőit, a választók sorából hiányozzanak azok« akik nem hiányoztak a harctereken. Ez a kirekesztés megbontaná a jogok és kötelességek harmóniáját, az állami rendnek ezt az etikai alapját. Az a választójogi reform, amely nem hozna általános választójogot, nem terjesztené ki a választójogot a nemzet legszélesebb rétegeire, teljesen céltalan volna, mert nem eredményezne megnyugvást. Pedig éppen az a célunk, hogy a háború után következő békés korszakot, amelynek egyúttal az újjászervezés és az alkotások korszakának is kell lennie, megkíméljük a választójogi harcok zavaró hatásától. Mikor még az alkotmány belső berendezésének kérdései is vitásak, ez csak a közélet primitív korszaka lehet. Az igazi, tartalmas és értékes politika ott kezdődik, ahol ezeken a primitiv alapkérdéseken a nemzeti társadalmak már régen túlhaladtak. De nemcsak ebből a szempontból volna meddő valamely részleges választójogi reform, hanem ha paradoxonnak látszik is — a szűkkörü választójogi reform a konzervatív irány veszedelme. Széleskörű választójogból származó népképviselet, minden látszat ellenére, sokkal kevésbé van kitéve a demagógia hatásainak, mint az, amely szűkkörü választójogból született. Az általános választójog képviselőháza önmaga a közvélemény, míg egy korlátolt és szűkkörű választójog mellett a közvélemények eg'sz sora szegezheti magát szembe a képviselőházzal és felléphet a nemzet nevében. Emellett a későn alkotott választójogi rerormok már készen találják magukkal szernbea azoknak szervezett tömegeit, akik a jogokon kívül rekedtek. A kicsikart jogkiberjesztés nyomában pedig már nem jár a testvéries érzés, amely az önként megadott nagy jogkiterjesztéseknél egyforma erővel él a jogkiterjesztők és a jogokba újonnan befogadottak lelkében. Amidőn elkésett reform nyitja ki a sorompókat, azokon át már külön megszervezett, elszánt és az addigi vezető társadalommal ellenséges tömegek vonulnak tel az alkotmányos mérkőzésre. Ezért kell ma a választójogot általánossá tennünk és o y mértékben kiterjesztenünk, hogy az ipari munkások mellett a magyar nemzet zömét alkotó töldmívelő kispolgárok, mezőgazdasági munkások és cselédek nagy tömege is bejuthasson a választók közé. így ezek az új rétegek elhelyezkednek a meglevő keretekben, és részeseivé válván a jognak, támaszaivá lesznek a rendnek. És idővel a jogok gyakorlásának révén így nyilvánul ki majdan az az igazság, hogy a megszervezett demokrácia a legnagvobb konzerváló erő Hiszen a demokrácia nem egyéb, mint a jogegyenlőség erejével megszervezett legteljesebb tend és egyensúly, szemben az előjogokon és kiváltságokon alapuló mesterkélt társadalmi renddel, amely nyugalomnak és egyensúlynak látszata, igazi nyugalom és igazi egyensúly nélkül. Ahol a demokráciák meggyökeresedtek, mint pl. Svájcban és az Északamerikai Egyesült-Államokban, nyilvánvaló a demokráciának konzerváló ereje. A jogok szakadatlan gyakorlása és az alkotmány demokratikus intézményeinek nemzedékeken át való megszokn átöröklése, a vallásosság erejével ható alkotmányos érzést nevel a polgárokban