Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
128 l60ô. szám. VIII. Javaslatunk alapelvei. Az 1913. évi XIV t.-c. bírálatánál igyekeztünk bebizonyítani, hogy a törvényt megelőző kormánynyilatkozatok Ígéreteit ez a törvény nem váltotta be. Nem épült fel az általános választójog elvi alapján, mert egyetlen olyan választói jogcímet sem állapított meg, amelynek révén az állampolrok nagy tömegei könnyűszerrel juthattak volna, választójoghoz. A 30 - korhatár, az elemi népiskola 6. osztályának elvégzése, a 20 koronás /.us. ezenfelül a jogcímek bonyolultsága, a, választók összeírásának hiányos szabályozása : mind közrehatottak, hogy az amúgy is szűknek tertt reformnak az életben még szegényebb eredménye legyen. E tapasztalatokon okulva készült el javaslatunk. A szűkkörű választójog rendszeréből nem léptünk át ugyan nyomban a tiszta és teljes általános választójog területére, mert javaslatunk a maar állampolgárság ós a "j i választói életkor feltételei mellett az írniolvasni tudás és különös kellékek igazolását is megkívánja. De mégis az általános választójog alapján épült fel, mert az általa megkövetelt különös kellékek mindegyike olyan általánosan feltalálható, hogy az állampolgárok nagy tömegei könnyűszerrel igazolhatják, és csak egyetlen jogcím, az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzése révén is már közel egy millióval többen juthatnak be a választók sorába, mint az 1913. évi XIV. t.-c. alapján első ízben összeírt választók összes száma. Midőn a konzervatív és a radikális irány hívei egyetértettek abban, hogy elérkezett immár a választójog gyökeres kiterjesztésének ideje és olyan általános reformra van szükség, amely méltó az 1848. évi jogkiterjesztéshez, most is, mint akkor, meg kellett találni azt az ösvényt, amelyen a két irány a reform megvalósítása érdekében együtthaladhat. Ezért fogadtuk el elvi alapul az írás-olvasás tudásához kötött választokot, amely automatikusan, a maga erejénél fogva tejlődik tovább, az or• Ói-vény hatóságaiban az általános választójogot nyomban életbeásutt megközelíti és a kultúra fokozatos haladásával fokozatosan mindenütt megvalósítja. Javaslatunk rendszerében az írás-olvasás tudása általános kellék, < úgy, mint az állampolgár »létkor. Mert nézetünk szerint a társadaü mai gazdasági és kulturális fejlettsége, a forgalom, érintkezés, közlekez irodalom és a sajtó jelenlegi haladottsága mellett az írás-olvasás tui választójog öntudatos gyakorlásának úgyszólván fizikai lehetősége. Az a vál. iki nem tudja elolvasni a hozzá intézett felhívást, aki olvaútján önmaga nem szerezhet a ényekről értesülést, ma, amikor a nézetek terjesztésének már nem a szó a szokásos eszköze, hanem az írás, ;k kivételesen lehetne öntudatos választó. A titkos szavazás pedig, akárhogy is gondoskodjanak szellemesen konstruált rendszerek az analfabéták tit; fásának módozatairól, csak az írni-olvasni tudók választójogával lehet életteljes, komoly valósággá. Választójogunk fejlődése feltárta előttünk, hogy már az 1848. évi V. t.-e. alkotói előtt is ott lebegett gi cenzus gondola- a. Az iskoláztat lapíthatták a választójogot még a legonyabb értelmiségi cenzusra sem, men ognk túlságosan szűk körű i. Választójogot fű. 'miséghez,
