Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

1005. szám. 123 A javaslatot az alsóház második olvasásban 1917. májusában 329 szavazattal 40 ellenében eltogadta, júniusban pedig megkezdte bizottsági tárgyalását. Az angol alsóház vitájából kiderül, hogy két ok késztette a kormányt és a háznak többségét a választójog reformiára. Az egyik az a szempont, hogy biztosítani akarták a harctéren küzdő katonák választójogát és meg akarták akadályozni, hogy távollétük miatt a választók névjegyzékéből kimaradjanak. A másik, hogy a választójog minden lebegő kérdését, ideértve a nők választójogát is, már a háború alatt el akarták intézni, mert azt óhajtották, hogy a békekötés után következő óriási munkát ilyen kérdések meg ne zavarhassák. Lloyd George beszédében, mely a reform elengedhetetlen szükségét bizonyította, ezek a szempontok domborodnak ki. Kifejti, hogy a békekötés után ös-zeülő parlament olyan kérdések fölött hivatott határozni, »melyek nemcsak Nagybritanniának, hanem az egész brit birodalomnak és a jövő nemzedékek egész sorának sorsát döntik el. Ezt a munkát szerinte a régi választójog é* a régi névjegyzékek alapján keletkezett parlament nem végezheti el, mert »ezzel kizárnék azokat, akik lehetővé fittek a: új Britanniát, azokat a férfiakat és nőket, akik előkészítették az új Angolország alapjait « A javaslatot benyújtó Long is megállapítja, hogy »a ház is, az ország is, már eldöntötte, hogy nem lehet többé olyan választás, melyben harcosaink, tengerészek és szárazföldi katonák választójoggal ne volnának felruházva.« Care pedig ezzel végezte a javaslatot ismertető és védő beszédét : E kérdések a háború alatt kerültek igazi megvilágításba. Mélységes felháborodással látnám, ha a háború után kellene a választójogi minősítések megvitatásába és küzdelmeibe bocsátkozni. Mindezt most kell elintézni, hogy a háború után osztatlanul olyan nagy kérdésekre fordíthassuk figyelmünket, mint a birodalom egysége, a nemzeti védelem, a birodalom erőforrásainak megőrzése, kereskedelem-, munka-, lakás-, egészség- és nevelésügy szabályozása.« Bonar Law pénzügyminiszter is reámutatott arra, hogy a háború korszakos változásokat okozott a nézetekben: 'Ki merte volna megjósolni három évvel ezelőtt, hogy egy nagyobb részben unionistapárti tagokból álló kormány olyan törvényjavaslatot nyújt be, mely a férfiak választójogát majdnem általánossá teszi és a nőknek is választójogot ad? De a háború mérhetetlen változásokat idézett elő nézeteinkben.« Az a gondolat, amelyet Lloyd George így fejezett ki : »Aki harcolt, annak joga van beleszólni abba, hogy mi történik az ő önkockáztatásának gyümölcsével, — a részletes vita során a javaslatot is túlszárnyaló erővel bontakozott ki. Bár a javaslat több pontban kedvezménvt ad a háborúban résztvett katonáknak, kimondja, hogy reájuk nézve a háború alatt és még a háború ntán is tizenkét hónapig az a jogállapot döntő, mely bevonulásuk előtt állott fenn, a ház egyes tagjai ennél továbbmenő intézkedést, valósággal külön harcosválasztójogot követeltek. Az angol választójog korhatára alacsony : 21 esztendő. Mégis e képviselők választójogot követeltek a háborúban ténylegesen szolgáló minden legalább 19 éves katonának is. A kormány nem zárkózhatott el a közhangulat elől és megígérte, hogy a kérdést a bizottsági tárgyalások befejezése után újra a ház elé viszi. Ez a javaslat, harmadik olvasásánál, az alsóház 1917. évi november 20-iki ülésén meg is történt. A fiatal katonák nem nyertek ugyan katonai szolgálatuk alapján külön választójogot, de a kormány beleegyezésével a ház elfogadta azt az indítványt, hogy a háborúban résztvett katonák, ha egyébként rendelkeznek a választójogra nézve a javaslatban megkívánt kellékekkel, már 19. életévük elértével választók lehetnek, ha 19. életévüket hadi szolgálatuk ideje alatt betöltötték.