Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
122 1605. szám. Másik szövetségesünknek, a Török Birodalomnak sem kellett a háború alatt a jogkit erjesztéshez folyamodnia, mert Törökországban minden 25 éves állampolgár választó, aki bármilyen csekély összegű adóval van megróva Az ellenünk szövetkezett ellenséges államok közül Franciaországban 1848 óta a tiszta általános választójog rendszere uralkodik, — Olaszországnak pedig a háború alatt már nem kellett gondoskodnia újabb jogkiterjesztésről és a katonák választójogáról, mert 1912-ben, a tripoliszi háború hatása alatt, már nagy mértékben kiterjesztette választójogát, amidőn 30 éves korhatárral ált. választójogot adott minden polgárnak, 21 és 29 óv között pedig — eltekintve a már ismertetett eg} 7 éb választói kategóriáktól — minden katonának, aki eleget tett szolgálati kötelezettségének. Anglia azonban, bár korszakonkint ismétlődő reformjaival régen megközelítette az általános választójogot, a háború ideje alatt fokozott figyelemmel kezdett foglalkozni a választójog problémájával. Úgyszólván minden angol párt, az egész közvélemény egyetértett abban, hogy a háború tapasztalatai szerint át kell alakulnia a választójognak és az egybenlőűj parlamentnek már új választójogból kell származnia. Asquith felszólítására a képviselőház elnökének vezetése alatt még 1916. októberében mindkét ház tagjaiból bizottság alakult, bog)' megvitassa a reform pontozatait és az elnök szavai szerint »olyan szolgálatot igyekezzék tenni az államnak, amely számára a legnagyobb értékű, mert a nemzetet igazán képviselő alsóházat teremt.« A bizottság 37 határozatot hozott, még pedig 3 pontozattól eltekintve, egyhangúan Angliában alig akadt néhány olyan politikus, aki a háborús helyzetet érvként szegezte volna szembe a választójog kiterjesztésének tervével. Világos egyszerűséggel fejezik ki a közhangulatot Asquith szavai: > Közülünk senkisem kívánja a figyelmet vagy az energiákat, a háborútól elvonni és tisztán a belügyekre terelni. Ámde olyan kérdésről van szó, melyet a háború alatt valamilyen módon meg kell oldani. Kell, hogy választóközönségünk legyen, amelyhez fordulhassunk, még pedig olyan, an m puszta látszat káprázat, hanem a nemzet egészének véleményét és akaratát kifejező valóságos választóközönség.* A bizottság határozatainak alapján készült el a kormány javaslata és azt az alsóház 1!»17. márciusában már Lloyd George miniszterelnöksége alatt vette tárgyalás alá. A javaslat a férfiak választójogát még jobban kiterjeszti, a történelmi fejlődés során keletkezett bonyolult .címeket egyszerűsíti, a választójog előfeltételéül megkívánt lakás vagy birlaiás időtartamát 12 hónapról 6 hónapra szállítja le, sőt kimondja, hogy katonáknál 1 hónapi időtartam is elegendő. »Kisepertük az eddigi bonyolult és titokzatos minősítéseket és helyükbe két egyszerű minősítést (lakás vagy üzlet) tettünk«, mondotta a javaslatot benyújtva, Long. A javaslat a férfiválasztók száméit, amely az 1915. évi hivatalos kimafatus szerint 8,357.000 volt, 2,000.000-val szaporítja. (Cave beszéde, 'fîmes. 1917. május 23.) Választójogot kíván adni a nőinek is, a<- \ig olyan kiterjedt mértékben, hogy a 10 milliót ilhaiadó férfiválasztó mellett körülbelül 6 millió a nőiálasztok szán a. A javaslat még számos más kérdéssel is foglalkozik: egyszerűsíti a helyi önkormányzati választójogot. mi választójogot, a választók összeíráséit, a va i eljárást, korlátozza a több kerületben való szavazás lehetőségét, szabályozza a távollevők szavazását és ezenkívül azzal a célzattal, hogy az aránytalanul kis kerületek- i ntesse elrendeli a választókerületek új r és bizonyos az i - képviseletet.
