Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

1605. szám. 121 porosz király Bethmann-Hollweg birodalmi kancellárhoz és az államminiszteri nm elnökéhez leiratot intézett, amelyben kijelenti : »Az egész népnek ebben a rettenetes háborúban kifejtett hatalmas teljesítményei után, meggyőződésem szerint, Poroszországban az osztály-választójognak nincs már helyé. . . A törvényjavaslatnak továbbá a közvetlen és titkos szavazásról is kell intézkednie « Ezt a leiratot kiegészítette az 1917. évi július hó 17-ről keltezett leirat : »Meghagyom, hogy a törvényjavaslat az egyenlő választójog alapján szerkesztessék meg A javaslat mindenesetve olyan időben terjesztessék elő, hogy a legközelebbi választások már az új választójog szerint legyenek megtarthatók.« 1917. évi november hó 24.-én a porosz kormány tényleg benyújtotta a választójog reformjára vonatkozó (november 22.-én kelt) javaslatot. A javaslat eltörli a háromosztály rendszerét, amely 1849. óta a konzervatív irány bevehetetlen vár,inak látszott. Eltörli a nyilt szavazást, amely egész Európa és a Xémetbirodalom többi nagyobb államának egyhangú ítélete ellenére az 1849. évi alkotmánykonfliktus óta szilárdan megállott. A választójog a javaslat szerint általános és egyenlő, a szavazás titkos. Minden porosz, aki legalább három esztendő óta állampolgár, életének 25. évét betöltötte és egy esztendő óta lakik vagy tartózkodik valamely községben, választó. A javaslat indokolása a világháború tanulságaira és eredményeire hivatkozik. »Nem arról van itt szó — úgymond — hogy megjutalmazzuk a népet áldozataiért és államhü magatartásáért Ez inkább a bizalom m« nyilatkozása a nép iiánt, amely a háború súlyos, sorsdöntő korszakában bebizonyította a maga érettségét«. Az indokolás reámutat arra, hogy a nagy reform az uralkodó kezdeményezéséből származik »A porosz korona levonta a világháború belpolitikai következéseit*. Az indokolás szerint a háború után a porosz államnak minden eddiginél súlyosabb na^y feladatokat kell majd megoldani. Szüksége lesz az egész nép áldozatkészségére, szervező erejére, szociális érzésére és munkakedvére. »A világháborúban, amely minden állampolgártól minden különbség nélkül egyformán súlyos áldozatokat és egyenlő műnk aki tejtóst követel a haza megmaradásáért és jövendőjéért, a nép megetette minden erejét és kinőtt a három-osztály választójogából. Eire a megérett népre aggodalom nélkül rábízhatjuk, hogy az egyenlő jog alapján közremüködiék az állami feladatok nagy tömegének elvégzésében*. Ezután az indokolás a három-osztály-rendszer visszásságaival foglalkozik és megállapítja, hogy a /választójogi reform szükségessége már jóideje nem vitas, csupán tartalma és terjedelme*. »A háború tapasztalatai és tanulságai halomra döntöttek minden érvet, amit a béke korszakában az államkormány és a nagy pártok az egyenlő választójog ellen felsorakoztattak*. Nem szabad félni a kevésbé vagyonos néposztályok növekedő befolyásától. ,>A háború erkölcsileg lehetetlenné teszi, hogy az állampolgárok teljesítményei között mennyiség és minőség szempontjából különbséget tegyünk . Az indokolás e szavakkal végződik: »A porosz férfiak, akik vérüket ontották a becsület mezején, bizonyságot tettek arról, hogy minden polgárnak az államért hozott áldozata egyenlő értékű: tehát az állami nyilvános pénzszolgái tatások különbségeire ezentúl politikai jogok fokozatait nem alapíthatjuk A régi jó porosz elv : hogy az államért teljesített munka az államban gyakorolt jogok mértéke, ma az egyenlő választójogot követeli*. Bulgár szövetségesünk a háború alatt nem szorult választójogi reformra, mert Bulgáriának a 21 éves korhatárhoz kötött tiszta általános választ joga van. Főrendi iromány. XXV. 1910-1915. 16