Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

14* 1605. szám. De nem válhatott be a 74%-os szaporodás azért sem, mert a törvényjavaslat indokolása, úgy látszik, a ténylegesnél kevesebbre vette fel a cenzus választók számát. Erre maga az indokolás is céloz, amidőn ezeket mondja (70.1.): ^»Meg kell jegyeznem, hogy míg az 1911. évre érvényes képviselőválasztói névjegyzékek szerint 1,197.726 választó Íratott össze, addig az 1911. évi népszámlálás csak 1,069.480 huszonnégy éven felüli választót talált.« De a kiszámított szaporodási arány elmaradásának legfőbb oka : a -30 éves korhatárnak nyomban jelentkezett romboló hatása Ez a rendelkezés látszólag megtartja a választók sorában a 24—29 éveseket. De csak látszólag, mert a 30 éven alól lévő választók utánpótlása nem juthatott be többé választónak. Ennek a romboló hatásnak már az első évben mutatkoznia kellett. Azok a 30 éven alul levő választók ugyanis, akik az 1913. évi névjegyzékbe jogerősen fel voltak véve, ha a régi jogcímüket elvesztették, 30 éven alul levő életkoruk miatt nem lehettek már választók akkor sem, ha egyébként valamelj- új jogcímet ki is tudtak volna mutatni. Az 1913. évi névjegyzékek 1912-ben készültek 1911. évi adatok alapján. Az 1915 16. ési névjegyzékek pedig 1914-ben k'szültek 1913. évi adatok szerint. Tehát mindazok, akik 1912-ben, 1913-ban a régi törvény alapján elérték volna a választójogosultsng korhatárát, az 1915—16. évi névjegyzékekbe már nem kerülhettek bele, mert a 30 éves korhatár időközben lezárta előttük a sorompókat. Ezek a korosztályok szükségképen már az első összeírásnál hiányoztak. A 30 éves korhatár, amelyben az 1913. évi XIV. t.-c a magyarság, a polgári társadalom és a rend erős bástyáját látja, mint a választójog általános kelléke, példátlan a választójogi rendszerekben. Amidőn a javaslatot tárgyalták, fennállott még Dániában. Ámde a dán választójog a tiszta általános választójog rendszerén épült fel, tehát ez a korhatár volt úgyszólván egyedüli korlátja. Dánia, mikor a világháború hatása alatt 1915-ben reformálta választójogát és az általános választójogot kiterjesztette a nőkre is, egyúttal — bár fokozatos életbeléptetés mellett — a korhatárt 2r> évre szállította le. A 30 éves életkornak ezenkívül még az olasz választójogban van szerepe. Az 1912. évi június 30-iki olasz választójogi törvény, melynek anyagi részét az 1913. évi július 26-án kelt újabb törvény nem érinti, az általános korhatárt a betöltött 21. életévben állapítja meg. 21—29. évig a választójogot ezenfelül külön kellékekhez köti; ilyenek: az elemi iskola alsóbb tanfolyamainak elvégzése, vagy tényleges katonai szolgálat teljesítése, vagy meghatározott adócenzus, vagy bizonyos foglalkozás vagy hivatal igazolása. A 30. életév betöltésével a különleges kellékek elesnek és e korhatártól fogva a tiszta általános választójog érvényesül. Az olasz választójogi törvény rendszerében tehát a 30. éves életkor nem általános korhatár, hanem a kor cenzusa, amely a külön kellékek elengedésével általános választójogot biztosít. A választójogi rendszerekben a 21—25 éves korhatár az uralkodó. Az olyan kivételek, mint a 18 éves korhatár Argentínában, a 20 éves korhatár Svájc szövetségtanácsi választójogában és ennél még alacsonyabb egyes kantonokban, nem változtatnak e szabályon A betöltött 21. életévhez kötik a választójogot Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Bulgáiia, Görög' ország, Szerbia, az Északamerikai Egyesült-Államok és az ausztráliai szövetséges államközösség. 24 év a korhatár Ausztriában, Poroszországban éí Svédországban. 25 év a németbirodalmi választójogban, Szászországban A. 30 évi korhfttà