Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
106 1605. szám. jogot a 20 éves korhatárhoz kötötte, bírálatunknál csak a 24 éves korhatárt vesszük figyelembe, mert az 1874. évi XXXIII. t.-c. kizárta a választójogból az atyai vagy gyámi hatalom alatt állókat, és így az 1904 évi választójogi statisztikai felvétel csak 8.682 húsz—huszonnégy éves választót talált az országban. Első pillantásra is világos, hogy a törvény, ha csak azt vesszük is fel alapul, hogy 24 évről 30 évre. emelte a korhatárt, egyetlen tollvonással h-t választó-évfolyam utánpótlását tette lehetetlenné. Az előrebocsátottak után természetes, hogy az 1913. évi XIV t.-c neon válhatott be gyökeres reformnak, amely a választójog kérdését hosszabb időre nyugvópontra hozza. A javaslat maga is csak a választók 747°/o-os szaporodását igéri, de a benne felállított korlátok miatt még ez az eredmény sem következett be, amely különben a jogkiterjesztés hosszú szünetelése és az 1874. évi visszaesés után amúgy sem lehetett volna kielégítő. Az 1913. évi XIV. t.-c. indokolása a 70. lapján közölt számítások szerint a törvény hatályba lépt»- után a választók számát 1,868.172-re teszi. Ezután az indokolás így folytatja: »... a választók szuna mindenesetre meg !.<>gja ütni az 1,900.000 et. sőt tekintve azt, hogy a népszámlálás a jelenlegi válasz* tók számát a va lóságnál némileg kisebbnek mutatta ki. a választók jövőbeli Összes száma előreláthatólag az 1,900.000et jóval felül fogja haladni.« Összemérve a választóknak az indokolás szerint 1,868.172 ben megállapított számát, az 1911. évre felvett választóknak 1,069 480-ban megállapított számával, az indokolás 74-7" o-os szaporodást mutat ki, sőt további jóslásai szerint ennek a szaporodásnak még nagyobbnak kellett volna lennie. Az indokolás számításai azonban helyteleneknek bizonyultak Az 1915—16. évre az 1913. évi XIV. t.-c. alapján először összeírt választók száma 1,627.136 volt. Ezzel szemben 1914-ben a régi törvény (az 1874. évi XXXIII. t.-c.) alapján összeírt választók száma elérte az 1.272 755-öt, úgy, hogy a szaporodás az egész országban mindössze csak 354.281 választó volt, tehát nem 74 7 ü '<>. sőt még csak nem is 50—60°/o szaporodás, miként azt gróf Tisza István is 1917. május 24-én tartott beszédében állította, (— »A magyar törvényhozás alig négy esztendővel ezelőtt valósított meg egy olyan messzemenő demokratikus választójogi reformot, amellyel legalább 50—60°/okai szaporította a választők számát«, —) hanem mindössze csak 27'8°/o. Ez a szaporodás is legnagyobb arányban a városi törvényhatóságokra esik, mert ezekben 1914-ben 203.545 választó volt, az új törvén}' szerint pedig 292.774. A szaporodás tehát 89.229, azaz 43 8° o. Légáránvtal anabb a szaporodás Budapesten, amelynek 1914-ben 91.635 választója volt, 1915-ben pedig 145.894, a szaporodás tehát Budapesten 54.259, azaz: 592' A vármegyei törvényhatóságokban viszont a választók száma 1914-ben 1,069.210 volt, mely szám az 1915/16. évi összeírás szerint 1,034.362 re szaporodott. A vármegyei törvényhatóságokban tehát a választók szaporo dási aránya átlag 24 8 Indokolásunk statisztikai mellékletében táblázatot közlünk, amely törvén}* hatóságonkint külön-külön feltünteti a választók számának - -dását 1914-ben és 1915 16-ban. Ha kutatjuk, miért nem váltotta be az 1913. évi XIV. t.-c. a valóságban indokolásának azt az igéretét, hogy 74 0 / ()-os sőt ezt felülhaladó jogkiterjesztéa lesz, a törvényben felállított korlátokon kívül még a következő okokat találjuk Azáltal, hogy a Ház a törvényjavaslatot módosította és a tervezett területi cenzust elejr O0-rel kevesebb lett a választók száma.
