Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

96 1605. szám. szálltak síkra. Ugrón Gábor a keresztény szeretet nevében követeli: A kereszténység első hívei nem a patriciusok és nem a római lovagok voltak, hanem a rabszolgák, az elnyomottak és szenvedők. A keresztény vallás, t. Ház, a hittel és a reménységgel előbb a szegényebbeknek keblét termékenyítette meg és így készítette elő útját a világnralomnak. A kereszténység Krisztus szeretetén alapszik; ez nem ismer kivételt, mert a krisztusi szeretet olyan, mint a nap, mely melegé vei egyformán érinti a szegényt és a gazdagot. A krisztusi szeretet otyan, mint a levegő, mely láthatatlan, de mindenkit körülzárol. Hiszen a kereszténység szelleme az, mely a jogegyenlőség eszméjét társadalmunkban megalapította és azt a törvényhozási intézkedések alapjává emelte. De kotta les*, t. Ház, a jogeqyenlöség, ha a nép egyik reste, mely választ, polgár, és amely nem választ, csőcselék?J Nem azok veszélyesek a társadalomra nézve, kik a nép legalsóbb osztát képezik, mert a korrupció sohasem alulról tör felfele] hanem mindig felülről Az 1892- -96. évi országgyűlésen három ízben foglalkozott a Ház a választójogi reform problémájával : az 1892. évi felirati vitában, majd ugyanabban az esztendőben a belügyi tárca költségvetési tárgyalásainál, végül a ciklus végén, 1896-ban a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat vitájában. A függetlenségi pártok minden szónoka, így Szederkényi Nándor, Eötvös Karoly, Irányi Dániel, Ugrón (íábor, valamint felirati javaslatuk, a választójog »nagy mértékben való« kiterjesztését, a titkos szavazást, a választások tisztaságának és szabadságának biztosítását követeli, új kerületi beosztást és a megtámadott képviselői megbízólevelek ügyében független bíráskodást sürget. A belügyi tárca költségvetési vitájában 1892. április 8-án a nemzeti párt határozati javaslatot nyújt be, mely nagyjában és egészében megegyezik azzal a javaslattal, amelyet Szilágyi Dezső az egyesült ellenzék nevében 1885. december 11-én terjesztett elő. A nemzeti párt akciójának végső célját Apponyi Albert gróf a következőkben foglalta össze: »Reformálni kell magát a törvényhozást és Összealkotásának alapját, a választási törvényt, főleg abban az irányban, hogy a képviselőház a választási szabadság biztosítása által valóban a nemzeti akarat képviselője legyen és így a képviselőháznak felelős kormány is a nemzettől függjön, ne pedig a nemzet tőle.« A függetlenségi párt határozati javaslata nemcsak a választási visszaélések, »hatalmi erőszak, vesztegetés, etetés ós itatás* meggátolását és szigorú büntetését, hanem egyúttal a választójog kiterjesztését, a választókerületek újabb és helyesebb beosztását, valamint a titkos és községenkint való szavazást is követeli Az 1899. évi XV. t. c.-et megelőző korszakot általában az jellemzi, hogy a parlamenti vitákat elsősorban a választási eljárás kérdései dominálAzért a választójog kiterjesztésének kérdése sem szunnyad el soha. Hiszen 1888-ban már jelentkezik az ipari munkásság is. sürgetve választójogát. A budapesti munkások kérvényét 1888. december 14-én Irányi Dániel támogatja és 1891. július 13-án ismét ő követeli a választójog kiterjesztését, mi ur számon kéri, hogy miért késik a kormány a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat benyújtásával. De nagyobb erővel a választójog kitérnének kérdése 1896 ban jelentkezik, amidőn a függetlenségi párt j ik része mozgalmat indít a« általános választójogért, másik része lig a választójog gyökeres reformjáőri Az volt i a korszakban az uralkodó nézet, hogy az 1874. évi XXXI11. t-e. 89. §-ának végre-