Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

1605. szám. 97 hajtása, független bíráskodás a képviselői megbízó-levelek ügyében, hatályos eszköz" lesz a nemzeti akarat tiszta érvényesülésének biztosítására De a törvény nehezen születik meg. Az erre vonatkozó első javaslatot 1877 április 21-én nyújtotta be Peressel Béla igazságügyminiszter, 1877. szeptember 27-én vette a Ház tárgyalás alá és másnap 64 szóval 62 ellen elbuktatta. Ez volt a sorsa Pauler Tivadar igazságügyminiszter kísérletének is. 1881. október 8-án benyújtott javaslata csak másfél év múlva, 1883. március 1-én kerül a Ház elé, amely 113 szavazattal 108 ellen leszavazza, Szilágyi Dezsőnek 1891. július' 18-án beadott javaslata sem kerülhet a plénum elé, mert mielőtt a 30 tagú külön bizottság befejezte volna munkáját, a Ház feloszlott. Ilyén előzmények után kerül a kérdés az 1892-96. évi országgyűlés elé, ami ly 1895-ben és 1896-ban részleteiben is letárgyalja ugyancsak Szilágyi Dezsőnek már 1892. március 31-én újból beadott törvényjavaslatát, de megint nem tudja azt tető alá hozni, mert mielőtt elintézhetné a főrendiház módosításait, 1896. október 5-én a ciklus ismét véget ér. Csak az 1896 — 901. évi ciklusban, 1899-ben, Széli Kálmán miniszterelnöksége alatt sikerül végre törvénybe iktatni az országgyűlési képviselőválasztások fölött gyakorolt bíráskodás új rendjét. A javaslat 1896. évi tárgyalásainál, mint már említettük, a választási eljárás kérdései mellett előtérbe nyomult az anyag] választójog kiterjesztésének ügye is. A függetlenségi párt mindkét árnyalata követeli a választójog széleskörű reformját. Eötvös Károly határozati javaslata annak kijolentése után, hogy a törvényjavaslatot, általánosságban elfogadja, arra akarja utasítani a kormányt, hogy »a választójog gyökeres reformja tárgyában haladéktalanul terjesszen elő törvényjavaslatot.« Kossuth Ferenc már közelebbről magyarázza meg, hogy mit ért gyökeres reform alatt: híve a titkos szavazásnak, a szavazás decentralizációjának, és elfogadja az általános választójogot, »feltételezetten az írni és olvasni tudástól." Polónyi Géza is azoknak a védköteles kort elért férfiaknak követel választójogot, akik irni-olvasni tudnak. Ugrón Gábor beszédén már végigvonul annak megértése, hogy a választási visszaéléseket tisztán eljárási szabályok módosításával kiirtani nem lehet. Ő az általános választójogban látja az igazi nemzeti akarat érvényesükének útját. Ettől várja a nemzet erejének növekedését, és az 1848-as törvények szellemét követ az egyenlő jog egybeforrasztó erejében az alkotmány biztosítókát ismeri fel ; mert a szétszórt sok apró erőt tel kell használni; szabadon éljen, szabadon legyen, hogy ha eljönnek a megpróbáltatás idői, ne börtönből kelljen elővezetnünk, hanem gyorsan megnyerni, működő erővé változtatni, ós így a magyar nemzet védelmévé és oltalmává tenni.« Az általános választójog nélkül szerinte minden reform »sysiphusi munka: a követ mindig felgurítjuk a nedvre és az onnan mindig visszagördül«. Szerinte »csak az általános választójog nyújt módot arra, hogy a 30 év alatt felgyűlt korrupciót a nemzet • létéből kiküszöböljük.« Azok elh-n, akik az általános választójogot a nemzetáségi kérdés címén ellenzik, kifejti, hogy miben rejlik a magyarság ereje: Magyarországon a nemzetiségek nem ellenségei a magyar nemzetnek, és tagadom, hogy a magyarok csak arra az erőre számíthatnak a legönkéntesebb sorakozás mellett is, amelyet tisztán csak a magyarság tenne ki Nemcsak hogy a magvarok itt relativ többséget képeznek, de a magyarok abszolút többséget is" képeznek Magyarországon. Miénk a vagyon, miénk az intelligencia, miénk a politikai hatalom, miénk a politikai jártasság; miért kelljen ho^v féljünk, ha mi magunk körül csoportosulni látjuk a nemzetiségeket? A nemzetisének igen jelentékeny része soha semmiben a magyar Főrendi iromány. XXV. 1910-1915. 13