Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. 93 hoz köttetnék is, okvetlen ez a legigazságtalanabb, mert az érték tetemesen különbözik«. Kitejti, hogy ez a cenzus a magyarságra nézve hátrányos: »Nézzük végig az egész országot, kivévén a szerbek és németek egy részét, mindenütt ott, — vagy legalább legnagyobb részben ott, - hol az egynegyed teleknél fogva a cenzus hatszorosa annak, mint ami más vidéken, mindenütt ott magyarajkúak laknak. Ott pedig, hol a cenzus ama vidék cenzusának csak egy hatod része, ott románok és szlávok laknak«. Egészen egyéni álláspontot képviseltek és visszhang nélkül maradtak : P. Szathmáry Károly felszólalása, aki a részleges titkos szavazást ajánlotta ; szerinte »leginkább igénylik a titkos szavazást a mi városi polgáraink« ; a községekben a titkos szavazást lehetetlennek tartja, független értelmiségi osztálynál pedig feleslegesnek : — Tamóczy Gusztáv külön tervezete, mely az általános választójog alapjára helyezkedik, de kétfokú szavazással: a magasabb érteimiségűek és a tekintélyesebb vagyonnal rendelkezők közvetlenül választanának, minden más állampolgár ugyancsak választó, de csak közvetetten, általa választott másodfokú választók útján : — Xajoros István választójogot kívánt a nőknek, kiemelve ezek közül azokat, akiknek birtokuk van, vagy akik »bármely szaktudományban nyilvános vizsgán képesítési oklevelet nyertek« ; — a női választójog másik híve Stanescu Imre, aki választójogot kíván azoknak a nőknek, akik bejegyzett céggel bírnak és így kereskedők, továbbá az okleveles tanárnőknek, távirásznőknek. postatisztnőknek és hasonló kategóriáknak. Összefoglalva a vita eredményeit: kétségtelen, hogy az 1874. évi XXXIII. t.-c. azon részeiben, melyek a választói névjegyzékekre, a választási eljárásra, az összeírásnál és a választásnál közreműködő közegek felelősségére és a választási visszaélések megbüntetésére vonatkoznak, igyekezett a felmerült szembeötlő fogyatékosságokat orvosolni. Amidőn a választójog kérdésében felebbezést engedett a királyi Kúriához, amidőn a vesztegetést, az etetést és itatást tilalmazta, a választási visszaélések egyéb nemeit megtorlással fenvegette, amidőn — habár csak elvben — kimondotta, hogy a kérvénnyel megtámadott választások érvénye fölött a kir. Kúria ítél: a választási eljárást megjavítani iparkodott. Igaz, hogy a gyakorlatban a választási visszaélések visszaszorítását célzó rendelkezései nem bizonyultak eléggé hatályosaknak és továbbra sem szűntek meg a választási korrupciót ostorozó panaszok. Egészen más elbírálás alá esik azonban a törvénynek az anyagi választói jogot megállapító része. Kiderül magából a törvényből és még jobban megvilágítja a törvényjavaslat tárgyalásának vitája, hogy r az 1874. évi XXXIII. t-c. ezen részeiben az 1848. évi V. t.-c-kel összehasonlítva határozotton hanyatlás és visszaesés. Hogy kiknek volt igazuk az 1874. évi XXXIII. t.-e. vitájában: azoknak-e, akik azt állítottak, hogy a törvény nem szorítja meg a választójogot, avagy azoknak, akik a jogok szűkítését hangoztatták, ezt a kérdést eldöntötte a jövendő. Hogy az 1874 évi XXXIII. t.-c. mennyire apasztotta a választók számát, e/t Világosan feltünteti a következő táblázat Î Vála*7trtlr Az össznépesség Választok százatéka 890.416 6-73 821.241 59 846.202 55 989.009 5-93 1.162.241 6-91 Össznépesség 1870 . . • . . 13,654 349 1881 . . • . . 13,833 964 1890 . . • . . 15,201.927 1900 . . . . . 16,838.255 1910 . . . . . 18,264.533
