Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1429
M29. szám 517 360°/0'OS emelkedést mutat. Ez részben a kellékek mesterséges árdrágítása mellett azonban érthető, hiszen a faszeg ára 1000, a csirizé 650, a varrófonálé 900°/o-os áremelkedést mutat fel a közvetítő kereskedelem körében. Azt kérte tehát az OMGE., hogy azokra az ipari cikkekre nézve, amelyektől kimutatta, hogy ez lehetséges, országos maximális árak állapíttassanak meg. Csak az ilyen vezethet célra, de azoknál az egyes vidéki viszonyokra tekintettel lehet lenni, midőn azután az itt is mutatkozó hátrányok elkerülhetők lennének. A helyi hatóságokra való bízás egyrészt aránytalanságokat idéz elő, másrészt oda vezet, hogy az árú a magasabb árszabással bíró piacokat keresi fel, míg a többi piacokról eltűnik. Kimutatta az OMGE., hogy mely iparcikkek maximálását tartaná a legsürgősebbnek. Azt is kiemelte, hogy az iparcikkek egyneműbbé tétele végett minő kategóriáknak elsősorban való előállíttatását tartja szükségesnek és hogy mindezt, valamint általában az árak alakulását alkalmas szakértő bizottságokkal ellenőrzendőnek tartja. E részben hivatkozik a külföld/, névszerint németországi példákra, melyek a keresztülvitel lehetőségét bizonyítják.. A fogyasztó közönség kiuzsorázását csak idejekorán alkalmazott ily szellemű, gyors, és pontosan végrehajtott intézkedéssel lehet megakadályozni, ami gazdasági felkészültségünknek megóvása végett, föltétlenül szükséges. Az Országos Gazdasági Egyesület beadványát azután a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, sok törvényhatósági bizottság ós más közgazdasági érdekképviselőtestület is magáévá tette. A kormány válasza késett, az uzsorás ipari árak ellenben szakadatlanul emelkedtek és hihetetlen magasságot értek el. Végre egy nagyon kitérő ós lényegében csaknem kereken visszautasító válasz volt a felelet. Ez indította az Országos Gazdasági Egyesületet arra, hogy a törvényhozás mindkét házához kérvényt nyújtson be, melyben a szóbanforgó életbevágó közgazdasági kérdést figyelmükbe ajánlja s azért folyamodott, hogy a kormány határozatilag utasíttassák, hogy az egész ország gazdaközönsége által immár két esztendeje sürgetett intézkedéseket á mezőgazdasági üzem viteléhez nélkülözhetetlen anyagok és árucikkek árszabása és forgalmának tárgyában mielőbb az egész vonalon valósítsa, meg. A ministerelnöki leírat arra hivatkozik, hogy maximálni szerinte helyesen csak oly fungibilis javakat lehet, melyekre egyöntetű minőségüknél fogva egységes ár állapítható meg Az ipari termékek és nyersanyagok közül ilyenek azok, melyek fajilag és nem egyénileg jönnek tekintetbe, mint pl. a szappan, bőr, gyapjú, cukor. Az egyöntetű ármegállapítás egyenesen lehetetlen <r jot ahol az ipari termékekre nézve különféle okokból a minőségi különbségek változatos skálája létezik. Ttt a jobb minőség maximálása a rosszabb minőségű árúk árának az emelésére is hatna, s az egész vonalon maximális árakra vezetne éspedig természetesen a fogyasztó közönség rovására. Az ily cikkekre nézve nem a maximálásban, hanem a fogyasztók érdekcinek megóvására irányuló helyi hatósági intézkedések egész rendszerében kell a megoldást keresni, amire a kiadott ministeri rendeletben (4.207/1915) meg van adva a jogi lehetőség. Az OMGE nek a főrendiházhoz intézett folyamodványa részletesen foglalkozik a nagyon is sommás és inkább elvi, elméleti jellegű ellenvetésekkel. E cáfolatoknak tüzetes visszaadása a jelentésben messze vezetne, de a felhozott érvek sukkal súlyosabbak, semhogy azoknak lényeges tartalmára utalni ne kellene. A beadvány szerint nehéz Lelátni, hogy ha az ipari U i mékek közül árszabás alá vonattak eddig is a liszt, a gabonakorpa, több
