Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1412

1412. szám. 471 1412. szám. (90. ülés, 1639. jegyzőkönyvi pont.) Av v

>o /* *<? u.r A főrendiház pénzügyi bizottságának jelentése a vasúti hadi adóról és a szállítási okiratok (fuvarlevelek, felvételi elismervények, rakjegyek) bélyegilletékének felmentéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A világháború egyik legsajnálatosabb következményét képezi az, hogy ;i/. állam polgárainak adózását nemcsak minden eddigi fogalmat meghalad«') mértékben, ] in nem mivel szükségleteinek fedezését múlhatatlanul eszközölnie kell s a kellő mérlegelésre megkívántató idővel és nyugodtsággal nem bírhat, sokszor többé-kevésbbé tudatosan egyszerre több tekintetben is káros módon kénytelen igénybe venni. így adóztatják meg nemcsak Ausztriában, hanem a velünk szemben ádáz küzdelmet folytató államokban, nevezetesen Franciaés Olaszországban is a forgalom minden nemét, holott jól tudják, hogy ennek a termelésre, a fogyasztásra és az egész nemzeti életre milyen káros befolyása van. Most a vasúti forgalom ilyen fájdalmas megadóztatására került a sor, mely azonban adott körülményeink és viszonyaink közt már csak a pénz vásárló erejének remélhetőleg nem állandó csökkenése miatt is merőben mellőzhetetlenné vált. A kormány előterjesztése ezt szintén hangsúlyozza és éppen azért javaslatának egyik része, t. i. annak a vasúti hadi adóra vonatkozó rendelkezései csak ideiglenesen, 1920. évi február hó 1-jéig maradnának érvényben, mert a vasúti forgalom megadóztatásának mai kirívó aránytalanságai csak behatóbb tanulmányokat igénylő gyökeres tarifareform létesítése útján háríthatók el. így azután ez aránytalanságok a vasúti szállítási díjnak 30° okai való emelése folytán egyelőre még határozottabban emelkednek ki. Azonban a vasúti forgalom sokféle alakulata mellett még így sem volt a vasúti hadi adó sommásan keresztülvihető. Tekintettel kellett lenni az államvasutak forgalmán kívül arra a forgalomra is, mely a magánvasutakon bonyolódik le. Itt ismét különbség volt teendő a tisztán hazai és a közös vasutak, a nagy és a helyi érdekű, valamint a közúti vasutak, továbbá mind ezek szállításának egyes nemei közt. Hogy e sokféle szabályozás kellő méltányossággal történhessék, nem maradt más hátra, mint az, hogy a kormány rendes viszonyok közt kevésbbé megokolható felhatalmazásokat kérjen a törvényhozástól, melyek nélkül nagyfontosságú közlekedési érdekek súlyos sérelmet szenvedhetnének. A képviselőházban keresztülvitt módosítás szerint azonban a legnagyobb nyomatókkal bíró felhatalmazásokkal való élés esetén,