Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1324

1324. szám. 169 Az 5. pontban foglalt adómentességet, mai viszonyaink kellő mérlegelésével állapítottam meg. Amíg a jövedelemadót ezidőszerint a 10.000 K-t meg nem haladó jövedelmekre nem tartom óletbelóptetendőnek, addig a fentebb általánosságban előadottakra való tekintettel, a vagyonadónál nézetem szerint alacsonyabb határt lehet megállapítani, s ezért az adókötelezettség megállapításánál bátran el lehet menni az 50.000 K-ás határig, mert a mi viszonyaink között átlagosan 2.500 K vagyonból eredő tiszta jövedelem kétségtelenül elbirja a törvényjavaslat értelmében reá kivetendő évi 30 K adót. Megjegyzem, hogy a hasonló porosz törvény értelmében ezek a 6.000 márkát illetve egyes esetekben a 20.000 márkát meg nem haladó vagyonok adómentesek. A 6. §-hoz. E szakasz, mely a viszonosságról rendelkezik, további megokolást nem igényel. A 7—8. §§-hoz. E szakaszok az adóköteles vagyon meghatározásáról rendelkeznek. A többszörös adóztatás elkerülése végett a vagyonadó a javaslat szerint általánosságban csakis arra a vagyonra terjed ki, mely a magyar szent korona országainak területén fekszik. Ez a felfogás egyébként a vagyonadó szempontjából az államhatalom adóztatási jogkörének is megtelel. Ezzel az alaptétellel nincs ellentótben a 7. ós 8. §§-ban foglalt az a rendelkezés, hogy a külföldön elhelyezett tőkevagyon is adóköteles, ha annak tulajdonosa a belföldön lakik, mert az ilyen módon elhelyezett vagyonra nézve természeténél fogva s tekintet nélkül őrzési helyére, mindenkor tulajdonosának szegélyes adójogi helyzete kell, hogy irányadó < legyen. Ezzel ellentétben a hazai ingatlanokra jelzálogilag bekebelezett követeléseknek a külföldieknél leendő megadóztatását indokolja az a körülmény, hogy ilyen esetekben gazdasági szempontból tulajdonkópen az ingatlan értéke a tulajdonos és a hitelező között megoszlik s ha a bekebelezett tartozás a tulajdonos által levonható, helyes, hogy az a hitelezővel adó alá vonassók. De az államkincstár érdekeinek és az általános teherviselés elvének szempontjából sem volna célszerű a fentiekkel ellenkező felfogást törvénybe iktatni, — egyrészt mert ez a vagyonnak külföldön való elhelyezésére vezetne, Másrészt, mert viszonosság esetében a kettős adóztatás megszüntetése nehézségekbe úgy sem ütközik. A törvényjavaslat indokolásának bevezető részében már kifejtettem állásPontomat, mely szerint minden vagyont, tekintet nélkül arra, hogy annak v

an-e jövedelme vagy nincs, ha értéket képvisel, a vagyonadóban meg kell a

<ióztatni. Ez a felfogás fejeződik ki ezekben a szakaszokban, amelyek sze111

't csupán a háztartás vezetéséhez szükséges bútorok ós házieszközök, továbbá a 8. §. utolsó bekezdésében említett ós járadéktőke hiányában fundált vagyonnak nem tekinthető járadékok nem esnek adó alá. A 8. §-nak a peres tőkékre vonatkozó rendelkezése megfelel az 1909. *

y

i X. t.-c. 11. §. harmadik bekezdésében foglalt határozmányoknak. Főrendi Iromány. XXIII. 1910--1915. 22