Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1324

170 1824. szám. A 9—10. §§-hoz. A vagyonadónak kivetése két tényezőn, nevezetesen: az adóköteles vagyonnak számbavételén és e vagyon értékének megállapításán alapszik. A 9. §. azt az időpontot határozza meg, amelyre nézve az adóköteles vagyonnak állaga számbaveendő. Ezek a rendelkezések azonosak a jövedelemadóra vonatkozólag fennálló hasonló tárgyú törvényes rendelkezéseinkkel. A 10. §. pedig azt az általános elvet tartalmazza, hogy a számbavett vagyon megbecslésénél annak a számbavétel idejében mutatkozó átlagos forgalmi értéke, azaz az az érték irányadó, amelylyel az illető vagyontárgy önmagában véve minden birtokosára nézve személykülönbsóg nélkül egyaránt bír. A 11. §-hoz. E szakaszban foglalt rendelkezés megfelel az 1909. évi X. t.-c. 11. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek ; további megokolást nem igényel. A 12. §-hoz. A jelen szakasz első bekezdése szerint mező- és erdőgazdasági, továbbá bányászati, ipari ós kereskedelmi üzemeknél külön becsülendők meg egyrészt az ingatlanoknak és azok tartozókainak értéke, másrészt az üzemi (üzleti) tőke. A becslésnek ezt a kettéválasztását annak technikailag könnyebb ós igazságosabb foganatosítása indokolja. Ennél tovább menni ós meghatározni azokat az alapokat, amelyeken a becslésnek történnie kell, célszerűnek nem találtam, mert bármily gondossággal legyenek is összeállítva az ilyen irányú törvényes útmutatások, azok a gyakorlati életben mindenkor az eseteknek csak kisebb részére nézve vezetnek helyes eredményekre s emellett azzal a veszéllyel is járnak, hogy a becslés alakisággá, az értékelés s az azon nyugvó adókivetés pedig a tényleges viszonyoknak meg nem felelővé válik. E helyett sokkal célszerűbbnek vélem, egyrészt az adókötelesek összérdekére, másrészt az adó kivetését előkészítő pénzügyi közegek éberségére és az adó kivetésével megbízott fórumok pártatlanságára bízni azt, hogy az egyes vagyonalkatrészek mindig valódi értéküknek megfelelően becsültessenek meg. Különösen kerülendőnek vélem azt, hogy az értékmegállapítás bármi kapcsolatba hozassók a vagyontárgy átlagos hozadékával, vagy a hozadékadórendszerünkben adókivetési alapul szolgáló bármely ismérvvel, vagy akár a vagyontárgy jövedelmével, mert ezáltal a vagyonadó előbb-utóbb a hozadékadók vagy a jövedelemadó járulékává zsugorodnék össze, holott ellenkezőleg a cél éppen az, hogy ez az adónem a hozadókadók ós a jövedelemadó által előidézett esetleges aránytalan megterheltetéssel szemben kiegyenlítőén működjók. A jelen szakasz második bekezdésében említett felhalmozott készleteknek számításbavétele tulajdonképeu önként értetődik, s ennek külön kimondását, csak félreértések elkerülése végett vélem szükségesnek.