Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.

Irományszámok - 1910-1040

1040. szám. 23 ezidőszerint tagjai, csak az alkotandó törvény életbelépésétől lehet a 2. §. 2. pontja szerint számítani. Az aggkori ellátás mértékének megállapítását a törvényjavaslat az intézeti alapszabályoknak tartja fenn. A módozatok mikénti megállapításának kormányhatósági ellenőrzését az 1908 : XL. t.-c. hatályosan biztosítja annak folytán, hogy a fennálló alapszabályok minden módosítását, tehát az aggkori ellátás szervezésével szükségessé váló alapszabálymódosítást is az igazságügyminiszter jóváhagyásához köti. Az eddigi tervek szerint az aggkori ellátás nagysága — az állami tisztviselőkre nézve irányadó szabályok analógiájára — az intézeti tagság tartamához igazodnék olykóp, hogy harmincöt évi tagság ntán járna a megállapítandó ellátás teljes összege. E részben, valamint különösen az aggkori ellátás teljes összegének megállapítása tekintetében tüzetes tanulmányok és számitások válnak majd szükségessé. Minthogy nincs kizárva, hogy az aggkori ellátáshoz, valamint a munkaképtelenség alapján a rokkantsági ellátáshoz való jogigény előfeltételei valamely tagra nézve egyformán fennforognak, kétség támadhatna arra nézve, vájjon nem illeti-e meg az ilyen tagot párhuzamosan mindkét címen ellátás az intézettől. E kétségek elhárítása végett a 2. §. 2. bekezdése^ kifejezetten kimondja, hogy az intézeti tag csak az egyik ellátást veheti igénybe ós a kérdés azon fog eldőlni, melyik címen kéri ő törlését az ügyvédi lajstromból. Hogy a javaslat e részben nem kónyszerítőleg rendelkezik, hanem az érdekelt intézeti tagra bizza a választást, hogy ilyen esetben rokkantsági vagy aggkori ellátást vegyen-e igénybe, ez összefügg azzal, hogy az 1908 : XL. t.-c. 21. §-a a munkaképtelenség alapján járó ellátás összegének tőkebefizetós által való többszörözését megengedi és így előfordulhat az, hogy a munkaképtelenség címén a tagot nagyobb összegű ellátás fogja illetni, mint életkora alapján, ettől az előnytől pedig, amely a tagnak általa szolgáltatott ellenérték fejében jár, a tagot akarata nélkül jogszerűen nem lehet megfosztani. Minthogy lehetséges, hogy az aggkori ellátás igénybevétele végett az ügyvédek lajstromából törölt tag utóbb a lajstromba újból felvéteti magát, a felmerülhető kétségek elhárítása végett rendelkezni kell arról, hogy a már folyósított aggkori ellátást ilyen esetben be kell-e szüntetni és hogy, ha az újból felvett tag az aggkori ellátást később ismét igénybe venné, korábbi tagságának idejét az ellátási igény megállapításánál számításba kell-e venni. A javaslat 2 §-ának 3. bekezdése ezt a kérdést az intézet ós a tag érdekének figyelembe vételével a méltányosságnak megfelelően igenlő értelemben oldja meg. Az is lehetséges, hogy az aggkori ellátás igénybe vételével törölt tag állandó javadalmazással járó köztisztviselői állást nyer el, esetleg ily állás után nyugdíjban részesül. Minthogy az intézettől járó aggkori ellátás végső sorban az állam nyújtotta segélyen alapszik s minthogy nem volna helyénvaló, hogy az állam ugyanegy személyt az igazolt mórtéken túl két címen is ellátásban részesítsen s továbbá, mert az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet érdeke is azt kívánja meg, hogy az intézet az ellátásra valóban rászorulóknak minél nagyobb ellátást nyújthasson, a javaslat 2. §-ának utolsó bekezdése ilyen esetekre vonatkozólag oly értelemben rendelkezik, hogy az intézet csak akkor legyen köteles az intézeti tagnak aggkori ellátást nyújtani, ha a köztisztviselői javadalmazás vagy nyugdíj összege esetleg kisebb lenne, mint az aggkori ellátás összege s ebben az esetben is a tag csupán a külön-