Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.

Irományszámok - 1910-1040

20 1040. szám. 2-ik melléklet az 1040. számú irományhoz. Indokolás az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről szóló 1908: XL. törvénycikk kiegészítése tárgyában készült törvény­javaslathoz. Az 1908 : XL. törvénycikkel megalkotott országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet csakis részben valósíthatta meg az ügyvédi karnak az intézet létesítéséhez fűződő óhajtásait. A törvény ugyanis az ellátásra jogosult személyek körét ós az ellátás eseteit akként állapította meg, hogy az intézet gyámolító tevékenysége első sorban és főként az elhalt intézeti tagok hátramaradt családtagjainak el­látására terjedjen ki s emellett magának az intézeti tagnak csupán munka­képtelensége esetében nyújtson némi szerény ellátást (rokkantsági ellátás). Habár már a törvény megalkotása idejében élénken hangoztatott óhaja volt az ügyvédi karnak az, hogy az intézet tagjai részére bizonyos hosszabb intézeti tagság és magasabb életkor betöltése után a munkaképtelenség esetén kívül is valamelyes nyugdíjszerű ellátás (aggkori ellátás) biztosíttassék, sőt az intézetnek ilyen rendeltetése magában a törvény címében is ki­fejezésre talált, mégis a törvény a tagok aggkori ellátásáról nem gondos­kodott. Tulajdonkópeni oka ennek abban a körültekintő megfontolásban állott, hogy a tagok csekély hozzájárulásaira utalt intézetet nem lehet az első sor­ban kielégítésre váró legsürgősebb feladatokon túlmenő ellátási összegekkel megterhelni. Azokat az évi tagsági járulékokat ugyanis, amelyekkel a tagok az in­tézetet fenntartják, tekintettel az egyes ügyvédeknek felette különböző és nagyrészt kedvezőtlen kereseti viszonyaira, csakis oly csekély összegben lehetett általánosan kötelezővé tenni, hogy ezek segélyével az intézet, fenn­állásának ós céljának veszélyeztetése nélkül, csupán a legsürgősebb szük­ségleteknek felelhet meg. A törvény 3. §-ában erre nézve megszabott (60—120 korona) határok között az intézet 1909. január hó 1-én történt életbelépésekor évi 80 koroná­ban állapította meg e járulékok összegét ; működésének első öt évében szer­zett tapasztalatok alapján azonban a mathematikai táblázat megfelelő helyesbítésével már szükségesnek találta az évi intézeti járulóknak 100 koronára felemelését, megközelítve ezzel a törvényben erre nézve megvont legmagasabb értékhatárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom