Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.
Irományszámok - 1910-1040
1040. szám. 21 Tekintettel arra, hogy a tőkegyűjtésnek első öt éve letelvén, immár az intézetre hárult az elhalt tagok családtagjait megillető ellátások kiszolgáltatása is, kizártnak kell tekinteni azt, hogy az intézet azokkal a vagyoni eszközökkel, amelyek fölött a törvény szerint rendelkezhetik, messzebbmenő kötelezettségeket vállalhasson, mint amelyek az intézetet a törvény értelmében jelenleg terhelik. Ehhezképest ahhoz, hogy az intézet az ügyvédi karnak a törvény megalkotása óta is állandóan hangoztatott azt az óhajtását, mely az intézet feladatkörének az aggkori ellátásra való kiterjesztésére irányul, saját erejéből megvalósíthassa, az intézeti járulékoknak a törvényben megszabott korlátokon túlmenő lényeges emelése volna szükséges. Óhajainak ily módon teljesítését azonban maga az ügyvédi kar sem kívánja s tekintettel az ügyvédi pályának a súlyos gazdasági viszonyokkal szorosan összefüggő kedvezőtlen vagyoni helyzetére, s arra a körülményre, hogy az intézeti járulókoknak az érintett csekély összegben történt megállapítására nézve a törvény megalkotása idejeben fennforgó körülmények ma is és még fokozottabb mértékben fennállanak, nem is lehetne az emelést ezidőszerint igazoltnak tekinteni. Azt pedig alig lehet remélni, hogy az ügyvédi pályának súlyos viszonyai a közel jövőben lényegesen akként változzanak, hogy az ügyvédi kar az intézeti járulókok tetemes emelésével terhelhető lenne. De erre nem is tekintve, kétségtelen tény az, hogy az ügyvédi kar akkor, amidőn intézetének fenntartásáról maga gondoskodik, nemcsak saját külön kari érdekét ápolja, hanem egyúttal olyan közérdekű társadalmi feladatot tölt be, amelyet méltányosan nem lehet kizárólag tagjainak terhére róni. Az ügyvédi hivatásnak a jogszolgáltatás körében elfoglalt magas állása, az ügyvédi kar által a köznek ellenérték nélkül teljesített különféle szolgálatok s az államélet minden terén kifejtett közhasznú, hazafias működése okszerűleg reá utalnak arra, hogy ezt az intézetet, tekintettel nagy szociális jelentőségére, az állam is a szükségnek megfelelő arányban támogassa. Felismerte ennek jogosultságát a törvényhozás már akkor, amidőn évekkel ezelőtt az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet támogatására az állami költségvetésbe évi 10.000 K segélyt állított be. Ez az összeg, bár koránt sem lehetett azt az ügyvédi kar részéről a köz javára ingyen tett szolgálatok megfelelő ellenórtékeképen tekinteni, az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetnek a fennálló törvényben megszabott feladatai tekintetében kielégítő támogatásául szolgálhatott. Ezt az összeget a jelen törvényjavaslat most állandó jellegű évi segélyképen 500.000 koronára kívánja felemelni, abból a célból, hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet ennek segélyével az aggkori ellátás tekintetében hozzáfűzött várakozásoknak megtelelhessen. Ezt a felemelést a már fentebb kiemelt okokon kívül ezúttal különösen igazolja az is: hogy a törvénykezési illetékek tárgyában alkotott, a képviselőház által első és második olvasásban már elfogadott új törvényjavaslat az ügyvédi karra az illetékek beszedése s lerovása tekintetében ujabb nagy felelősséget és terhet ró, amelyet az államnak az ügyvédi kar egyeteme részére az érintett alakban nyújtott méltányos ellenszolgáltatással kell viszonoznia. Az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet vagyoni erejének ily összegű államsegéllyel növelése lehetségessé teszi, hogy az intézet az 1908 : XL. törvénycikkben már megszabott ellátásokon felül és azoknak érintése nélkül mérsékelt összegű aggkori ellátást nyújthasson elaggott tagjainak, amelynek nagyságát ós módozatait a szükséges számítások alapján közelebbről az intézet alapszabályai fogják megállapítani.
