Főrendiházi irományok, 1910. XIX. kötet • 932-969. sz.

Irományszámok - 1910-953

szám. 296 mazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármokhoz, jégtörőkhöz, alapcölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggérendákhoz, csakis tölgy- vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egj^enetlen ülepedése, csúszása- illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint eg) es műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen kii lön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrük kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba O80 méternél kisebb niéfységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok ós a legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles ós a terep színvonalától mérve legalább 0*80 méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak támasztó- és bélésfalak, stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandcement, homok és viz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad'használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a célra szükségesek, hogy a hídtörzsköny vek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelel őleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani ós a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékletét — felterjeszteni. Űtszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének megfelelően állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 méter hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. vastagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók — az esetről esetre megállapítandó mértékben — kőburkolattal látandók el. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fensíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek .015 méter vastag kőalappal és 0'15 méter vastag kavicsborítással létesít endők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési területeinek ós rakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 cm. vastag kavicsréteggel borítandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok ós építmények által el nem foglalt részei 5 cm. vastag kavics-borítással látandók el. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2

, oly állomásokon pedig, hol felvételi épületül V. oszt. felvételi épület vagy bővített őrház szolgál, vagyis hol kiadó őr teend forgalmi szolgálatot és minden állomási és vonalŐrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m'

2-nyi, a célra alkalmas fekvésű és