Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
584 875. szám. tásából önként folyik, hogy az egyes tanácsokban az elnökön kivül a tagoknak felerészben a kinevezettek, felerészben a választott tagok sorából kell vétetnie. A kartársi biráskodás elvének megfelelőleg itt is a csoportbeosztás irányadó, oly módon, hogy a tanácsba a választott tagok közül mindig azokat kell behivni, a kik a terheltnek csoporttársai, vagyis a kiket az a csoport, illetőleg azok a csoportok választottak meg, a mely csoporthoz maga a terhelt is tartozik. Ez az intézkedés olyankor, midőn az eljárás gyorsitása okából több, különböző csoportba tartozó terhelt fegyelmi ügyének együttes tárgyalása válik szükségessé, némileg bonj^olitja ugyan az itélő tanács összetételét, de a javaslat szövege ezentúl sem zárja ki a gyakorlatban ily esetekben eddig is követett megoldást. Ilyenkor ugyanis kombinált tanácsok alakithatók, a melyekben az elnökön kivül a kinevezett tagok közül csak annyi vesz részt, a hány ilyen tag általában egy tanácsban szükséges ; a választott tagok közül pedig mindegyik terhelt illető csoportjából kell külön-külön behivni annyi választott fegyelmi birósági tagot, a mennyinek részvétele a tanácsban egy-egy terheltre nézve szükséges. Ez a bovitett tanács együttes ülésben tarthatja meg a tárgyalást, a határozathozatal czéljából pedig annyi külön-külön tanácsra szakad, a mennyi különböző csoporthoz tartoznak a terheltek, úgy hogy a határozathozatalnál mindegyik terheltre nézve a kinevezett birákon felül csak a saját csoportjabeli választott birák szavazhatnak. A fegyelmi biróság birói testület lévén, természetes, hogy tagjai közt nem szabad olyan rokonsági vagy sógorsági viszonynak fenforogni, mely az, egyes tagok önállóságának rovására eshetne. A javaslat e tekintetben ugyanazon szabályok megfelelő alkalmazását rendeli, melyek az illető bíróságra irányuló jogrendszer szerint ugyanazon királyi biróságnál az együtt alkalmazást kizárják. Hasonló megfelelő alkalmazást kell nyerniök a biró elfogulatlanságának biztosítása végett a birói érdekeltségre vonatkozó szabályoknak is, és pedig a fegyelmi eljárás természetéhez képest nem a polgári, hanem a bűnvádi perrendtartás elvei szerint. 37—41. §§. E szakaszok az elsőfokú fegyelmi eljárás alapvető, főleg garancziális jellegű szabályait foglalják magukban lényegileg az eddigi alapon. A fegyelmi eljárás elrendelésére illetékes felsőbbség kijelölését elvileg ugyan a szolgálati szabályzatra kellett bízni; azonban a főfelügyeleti jog hatályossága érdekében ezenkívül a vasutak hozzájárulásától függetlenül kellett biztosítani a kereskedelemügyi ministernek és a vasúti és hajózási főfelügyelőségnek azt a jogot, hogy bármily vasúti alkalmazott ellen a fegyelmi eljárást elrendelhessék. Természetes, hogy magát a fegyelmi eljárást az utóbbi esetben is az általános szabályok szerint kell lefolytatni (37. $. első bekezdés). A fegyelmi eljárást a javaslat a vasutak mai szolgálati szabályzatainak megfelelően két főrészre tagolja, úgymint vizsgálatra és birósági tárgyalásra (37. §. második bekezdés). Ez a tagolás azért szükséges, mert a bizonyítás felvételének nemcsak a vádemelés, hanem az Ítélkezés czéljaira is rendszerint a birósági tárgyaláson kivül, azt megelőzőleg kell megtörténnie. A javaslat ugyan nem mondja ezt ki kötelező erővel, úgy hogy a vasút szolgálati szabályzata — mely a fegyelmi eljárás részleteit is szabályozni fogja (46. §.)
