Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
875. szám. 686 — a bizonyításnak a bíróság előtt való ismétlését, vagy a biróság által közvetlenül leendő felvételét is elrendelheti. Rendszerint azonban a bizonyitásfelvétel vasúti fegyelmi ügyekben oly szoros kapcsolatban áll a vasút szolgálati viszonyaival, hogy azt a birói tárgyalás keretében nem lehet összpontositani. Természetes, hogy olyankor, midőn a bizony itásfel vétel birói úton, vagy szakszerű szolgálati vizsgálat (például: balesetvizsgálat, pénztárrovancsolás) során már megtörtént, a külön fegyelmi vizsgálat felesleges; úgy hogy ily esetekben a fegyelmi eljárásnak ez az előzetes szaka elmarad. Minthogy a bizonyítás felvétele egyrészt lényeges befolyást gyakorol a fegyelmi ügy érdemleges elbírálására, másrészt szolgálati ágazatok szerint különleges szakismereteket igényel ; a javaslat a vizsgálatot külön, a birákóhoz hasonló — eskü alatt szolgáló állandó vizsgálóbiztosokra bizza, kiktől természetesen ugyan azt a pártatlanságot kell megkövetelni, mint a fegyelmi biróság tagjaitól és így az érdekeltség szabályait rájuk is ki kell terjeszte.ni Garancziális jellegű rendelkezés, hogy a terhelt a fegyelmi vizsgálatnak ellene való elrendeléséről a terhére rótt szolgálati vétség megjelölésével értesítendő, hogy ez alapon bizonyítékainak beszerzéséről gondoskodhassak ; ugyancsak közölni kell a terhelttel a vizsgálóbiztos nevét is, hogy esetleges érdekeltségi kifogásának érvényt szerezhessen ós a vizsgálóbiztost a bizonyitásfelvétel tekintetében saját szempontjából is informálhassa. A 37. §. utolsó előtti három bekezdése a vizsgálatnak már emiitett czélját és terjedelmét jelöli meg. A 37. §. utolsó bekezdése a tanú esküjének szövegét tartalmazza. Minthogy a vádemelés joga azt a felsőbbsóget illeti meg, a mely a fegyelmi eljárást elrendelte, természetes, hogy ennek a felsőbbségnek kell bemutatni a fegyelmi vizsgálat iratait s hogy ez rendelkezik a vizsgálatnak esetleg szükséges kiegészítése iránt. Ugyancsak azt a felsőbbséget kell, hogy illesse az intézkedés joga a fegyelmi eljárás megszüntetése, vagy a rendbüntetés kiszabásának útjára való terelése, illetve, ha a vádat alaposnak találja, a fegyelmi bírósághoz való utalása tekintetében (38. §.). Ismét garancziális jellegű rendelkezés, hogy a terheltet a vizsgálat elintézésének bármelyik módjáról, az eredmény közlése mellett írásban értesíteni kell. A javaslat a fegyelmi biróság tárgyalását, a modern bűnvádi eljárás alapelveihez képest, a vád-elv alapjára helyezi, és ehhez képest elvileg az ügynek a felek, a vádló és a terhelt jelenlétében való szóbeli tárgyalását rendeli el (39. §.), a nyilvánosság kizárását az ügynek a vasút belső szolgálati viszonyaival való összefüggése igazolja. A javaslat hathatósan biztosítja a terheltet a védekezés szabadságára nézve. E szerint a terheltet (éppen úgy, mint védőjét) megilleti a fegyelmi eljárás irataiba való betekintés joga. A védekezés tekintetében a javaslat a terheltnek [három módozatot bocsát rendelkezésére: vagy személyesen szóval, vagy írásbeli védirat benyújtásával védekezhetik, vagy védőre bizhatja védelmét, esetleg a védelem mindhárom módozatait veheti igénybe. A védő választása tekintetében a javaslatban érvényesítve van az 1907. évi XLIX. t.-cikkben kimondott azon határozmány, hogy a vasúti alkalmazottakat fegyelmi ügyekben ügyvédek is képviselhetik. Az alkalmazottak köréből választható védő tekintetében a javaslat annyiban korlátozza a terheltet, hogy védőül csakis a fegyelmi biróság székhelyén beosztott vasúti alkalmazottat nevezhet meg. Az, hogy az alkalmazottak köréből védőül csak a fegyelmi biróság székhelyén beosztott alkalmazott választható, a szolgálat érdekéből követFőrendi iromány. XVTI. 1910—1915, 74
