Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
580 875. szám. fogva egyébként az egyes vasutak igazgatási jogkörébe kellett utalni. A felsőbbség-fogalom meghatározásából folyik, hogy a kereskedelemügyi minister és a vasúti és hajózási főfelügyelőség a magyar állam területén fekvő összes vasutak alkalmazottaira nézve továbbra is gyakorolhatja a rendbüntetés jogát a vasutüzleti rendtartás alapján. A rendbüntetések kiszabása nem tűri meg az alakszerűségékhez kötött eljárást. A forgalmi viszonyokra való tekintettel, még külön Írásbeli határozatot sem lehet erre nézve minden esetben megkívánni. Mindazonáltal az audiatur et altera pars elvénél fogva és az alkalmazott védelmének érvényesítése érdekében a szakasz második bekezdésében kimondatik, hogy rendbüntetés kiszabása előtt az alkalmazottat a terhére rótt szolgálati vétségre nézve meg kell hallgatni. E mellett azért, hogy a felsőbbség ellenőrizhesse a rendbüntetósek kiszabásának jogosságát, meg kellett követelni, hogy a szolgálati főnök a kiszabott rendbüntetésekről nyilvántartást vezessen, s abba a szolgálati vétséget és a büntetési tételt beirja Ha az alkalmazott a rendbüntetés kiszabását magára nézve sérelmesnek találja, a 13. §. általános rendelkezése értelmében a felsőbbsógnél panaszt emelhet, természetesen anélkül, hogy panasza a sérelmesnek vélt rendbüntetés végrehajtását akadályozná. Végül megemlíteni kívánom, hogy a rendbüntetések nyilvántartásának módozatai és az a legrövidebb idő, melynek elteltével a rendbüntetés a nyilvántartásból törlendő lesz az egyes vasutak szolgálati szabályzatában lesznek megállapítbatók. 33. §. E szakasz a fegyelmi hatóságoknak pusztán irányadásul, nem pedig kimerítően sorolja fel a fegyelmi büntetés alá eső szolgálati vétségek fontosabb eseteit. E felsorolás tehát nem azt jelenti, hogy másnemű s/olgálati vétség is ne lenne fegyelmi büntetés alá vonható, viszont nem jelenti azt sem, hogy az itt felsoroltak minden körülmények között fegyelmi büntetés alá eső szolgálati vétségeknek minősitendők, mert az, hogy a fenforgó eset fegyelmi vétségnek tekintendő-e s hogy annak megtorlására minő fegyelmi büntetés alkalmaztassák, az eset körülményeitől függ és az eljáró fegyelmi birósag mérlegelése alá tartozik. Ámde a 34. §. első bekezdése értelmében a 33. §-ban foglalt felsorolás kimerítő annyiban, hogy az elbocsátást csakis a 33. §-ban felsorolt esetekben lehet kimondani. A 33. §. 11. pontja külön kiemeli a szolgálati vétségek egyik legsúlyosabb faját, a tömeges munkamegszüntetésben, valamint az úgynevezett passzív rezisztencziában, vagy ilyenre irányuló gyűlésben való rész ve vést, valamint az azok előidézésére irányuló izgatást és bujtogatást. A sztrájk már a 2. §. rendelkezése folytán a büntető törvények súlya alá esik, s mint hivatali bűncselekmény, egyúttal természetesen fegyelmi vétség is, külön felemlítése főleg az 50 §-ra való tekintettel törtónt. A passzív rezisztenczia mint a szolgálati utasítások pontos megtartásának ürügye alatt történő lanyha és késedelmes szolgálat, kétségkívül szintén olyan visszaélés, a mely a szolgálati kötelesség szándékos megszegésével egyenlő elbánás alá esik, külön felemlítése egyrészt azért vált szükségessé, hogy az ilyen eljárás a látszólagos jogosság leplében se léphessen fel, másrészt azért, mert a sztrájkkal egynemű vétségképen kivételes elbánást igényel, de természetesen csak akkor, ha tömeges jelentkezésével a vasúti forgalmat veszélyezteti.
