Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-875

572 875 szám. 20. §. A 20. §. az alkalmazottak felelősségéről és szavatosságáról az eddigi alapon rendelkezik. Noha e szakasz rendelkezései tulaj donképen bővebb megokolásra nem is szorulnak, félreértések megelőzése végett a második bekezdésre nézve mégis meg akarom jegyezni, hogy a vasút által őrizetbe vagy fuvarozás végett átvett árúkért a felekkel szemben a kereskedelmi törvény értelmében közvetlen felelősséggel alkalmazottaiért is a vasúti vállalat tartozik és itt csak a vasút visszkereseti jogáról van szó saját személyzete irányában. 21. §. A 21. g-, a hivatali titoktartás kötelezettségét mondja ki és a vasúti szolgálati rendtartás eddigi rendelkezéseivel egybehangzóan tüzetesen körülirja a hivatali titok megsértésének eseteit, miután a személyzet köréből ismételten és nyomatékosan jutott kifejezésre az a kivánság, hogy a hivatalos titok fogalma, mintegy közelebbi tájékozásul a személyzetnek szabatosan körülirassék. E kivánsággal számol a jelen szakasz. Önként értetődik, hogy ámbár a táviratokról és telefonközlésekről a szakaszban külön nincs szó, a hivatali titok megszegésének tilalma a táviratokra és telefonközlésekre is vonatkozik. 22. §. A 22. §. az eddigi alapon kötelességévé teszi az alkalmazottaknak, hogy a vasút által lótesitett, vagy a vasúttal kapcsolatos oly intézetekbe, melyeknek czélja az aggkor, vagy rokkantság esetére ellátást biztositani (nyugdíjintézetek, nyugbórintézetek) belépjenek, természetesen csak annyiban, a menynyiben az illető intézetnek alapszabályiban megállapított feltételek ezt lehetővé teszik. Egyéb jóléti intézetekbe a belépési kényszer elve ki nem terjed. A belépési kötelezettség a legtöbb vasút külön szabályaiban különben most is ki van mondva s igy annak törvényes előirá?a által úgyszólván a tényleges helyzet csak törvényes alapra fektettetik. A betegsegélyző pénztárakba való belépés kötelezettsége az 1907. évi XIX. törvényczikk alapján már ez idő szerint is fennáll, miért is annak kiemelése itt fölösleges. A szakasz 2. bekezdése megadja a vasutaknak a jogot, hogy a törvény szempontja alá eső jóléti intézetek tagsági díjait s egyéb járandóságait az alkalmazottak illetményeiből levonhassák s az alkalmazottak e levonás ellen kifogást nem emelhetnek. 23. §. A vasúti alkalmazottak jelen törvényen alapuló közhivatalnokszerű jellegének folyománya az, hogy ha szolgálatuk közben vagy hivatali kötelességeikre vonatkozólag bárki büntetendő cselekményt követett el, az alkalmazott lehetőleg hivatalból részesüljön büntetőjogi védelemben. A vasúti szolgálati rendtartás 23. §-a azonban e részben a gyakorlatban fölmerült nehézségekre való tekintettel, nem volt a törvényjavaslatba változatlanul föl-