Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-875

875. szám. 573 vehető. Az eddigi 23. §. ugyanis arra a félreértésre adott alkalmat, hogy a vasúti alkalmazottak a 23. §-ban emiitett jelentést magáninditványra üldözendő büntetendő cselekmények esetében is elegendőnek tekintették a bűnvádi eljárás meginditására és csak az eljárás folyamán tűnt ki, hogy a sértett nem terjesztette elő magáninditványát a kellő időben, minélfogva az eljárást meg kellett szüntetni. E félreértést hárítja el a 23. §. új szövege, gondoskodván arról, hogy magáninditványra üldözendő büntetendő cselekmény esetében a sértett magáninditványa is előterjesztessék. Viszont ha az alkalmazott nem szolgálatból kifolyólag, hanem mint magánember szenvedett oly jogsérelmet, mely büntetendő cselekményt képez, annak megtorlása ezentúl is az ő magánügyét képezi, azon elvi álláspontnál fogva, hogy az alkalmazottak magánélete minden hivatali beavatkozástól lehetőleg mentésittessók. A javaslat nem követhette egyik-másik szolgálati szabályzat példáját abban az irányban, hogy a felsőbbség az alkalmazottat ily esetben is kötelezhesse a fenforgó körülményekhez képest a bűnvádi eljárás meginditására, avagy pedig — a mi még kevésbbé volna indokolt — hogy az eljárás a felsőbbség engedélyétől tétessék függővé. 24. §. Ámbár, miként épen az előző szakasznál kiemeltem, a javaslat az egyéni szabadság teljes tiszteletben tartásának elvi alapján állván, lehetőleg tartózkodni kivan oly rendelkezésektől, melyek az alkalmazottak magánéletébe való beavatkozást jelentenének, ez az elv még sem vihető keresztül egész merevségében anélkül, hogy fontos szolgálati érdekek védtelenül ne maradnának. A javaslat az egyéni szabadság lehető megóvására törekszik. így például a házasságkötést illetőleg semmiféle korlátozást nem állit fel a vasúti alkalmazottakra nézve, holott a női alkalmazottakat illetőleg ez több szolgálati szabályzatban megvan. E tekintetben tehát a vasutak is csak oly kötelességet róhatnak az alkalmazottakra, melyet a családi állapotok nyilvántartásának érdeke tesz indokolttá, s mely a házasságkötés tényének s egyáltalán a családtagok születésének s elhalálozásának bejelentésében állhat. Azonban az alkalmazottak magánélete még sem lehet egészen közömbös a vasútra nézve és joggal megkívánhatja tőlük azt, a mit minden magánember is megkiván mint munkaadó a szolgálatában állótól, hogy az alkalmazottak szolgálaton kivül is tisztességes magaviseletet tanúsítsanak és minden olyan cselekménytől tartózkodjanak, mely a munkaadó vasutintézet, vagy az általuk betöltött állás tekintélyével össze nem egyeztethető. E követelmény nem jut ugyan küíön kifejezésre a javaslatban, de közvetve következik ez a 30. §-ból, midőn szolgálati vétségnek minősíti az alkalmazottak szolgálaton kivüli olyan ténykedését, mely állásukhoz nem méltó magaviseletben nyilvánul, s mely esetleg a legsúlyosabb fegyelmi büntetést (33. §. 4. pont) vonhatja maga után. A kiemelt tekinteteknél fogva állit fel a javaslat bizonyos korlátozásokat a mellékfoglalkozás elvállalására ós folytatására (24. §.) nézve, miután a magánéletnek főleg ezen mozzanatai azok, melyek a szolgálati kötelességek teljesitésót esetleg hátrányosan befolyásolhatják. Ehhez képest a 24. §. szerint az alkalmazott úgy a saját mindennemű, mint a háztartásában felügyelete alatt álló személyek kereskedelmi vagy