Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
566 875. szám. vagy létszámból való törlés folytán vált ki, továbbá a polgári alkalmazásra igényjogosult altiszt. Ha megfelelő szakismeretekkel rendelkezik, felvehető az is, a ki közvetlenül megelőzőleg állami szolgálatban, vagy a jelen törvény hatálya alá eső más vasút, avagy a jelen törvény hatálya alá eső vasutak által fentartott leszámoló hivatal szolgálatában állott és végül az, a ki külön szerződés mellett alkalmaztatik. Az 5 §. II. pontja a bűnvádi eljárásnak és a büntető Ítéletnek az alkalmazásból kizáró hatályát ujabb törvényeinknek megfelelőbben határozza meg olyan szövegezéssel, a mely Horvát-Sziavonországok büntető jogszabá lyaival is számol. A 6. §. az állandó alkalmazás feltételéül az általános kellékeken felül (5. §.) az eddigi alapon különös kellékül megkívánja, hogy az alkalmazott a szolgálati állásához szükséges szakismereteket megszerezze, illetőleg az elő irt szakvizsgákat sikeresen letegye. E szakasz utolsó pontja a végleges alkalmazás előfeltételéül a legkülönfélébb szolgálati ágakban megkívánt szakvizsgák szabályozását és rendszere sitését csak annyiban utalja a vasutak hatáskörébe, a mennyiben a kereskedelemügyi minister azt saját rendelkezési körébe nem vonja. Eltekintve ugyanis a tisztviselőktől és a mozdonyvezetőktől, a vasutak a többi évi fizetéses alkalmazottak szakszerű kiképzéséről ez idő szerint úgyszólván házilag gondoskodnak és csupán az általános képesítés áll a kormány közvetlen ellenőrzése alatt, a mennyiben ennek megállapítása a szolgálati szabályzatban lesz helyén. (7. §. utolsó bekezdés.) Szándékomban áll egyébiránt az alsóbbrendű személyzet kiképeztetésére nagyobb gondot fordítani és intézményileg gondoskodni arról, hogy a vasutaknak alaposan iskolázott és jól fegyelmezett személyzet álljon rendelkezésre, különösen a vonatkísérői és pályafentartási szolgálatban s azon szolgálati ágakban, melyek valamely mesterség elsajátítását feltételezik. A ma érvényben álló vasúti szolgálati rendtartásban az állandó alkalmazás különös kellékét képezi az is, hogy az alkalmazott tényleges katonai szolgálatának eleget tett, vagy a hadkötelezettség alól felmentett legyen. E rendelkezést azonban a szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján a törvényjavaslatból kihagyandónak találtam, mivel e rendelkezés úgy sem lehetett általános érvényű, mert a női alkalmazottakra nem volt vonatkoztatható. Másrészt pedig ellenkezett némileg az 1907. évi L. t. ez. 13. §-ának azzal a határozmányával, mely szerint a 3 éven át megszakítás nélkül kifogástalanul szolgálatot teljesítő alkalmazott évi fizetéses állásra végleges minőségben kinevezendő. A 18 éves korában felvett alkalmazottra a törvény e rendelkezése a mai szolgálati szabályzat jelzett határozrnánya mellett nem nyerhetne alkalmazást, mert 3 évi szolgálat után az ily alkalmazott katonai kötelezettségének még nem tehetett eleget és a katonai kötelezettség alól ily korban rendszerint fel sem mentethetett. Szükségessé vált továbbá a katonai szolgálatra vonatkozó feltételtől eltekinteni azokból az indokokból is, a melyek szükségessé tették a 18 évesnél ifjabb egyének alkalmazásának lehetővé tótelét s a melyekről már a bevezetésben említést tettein. Ez indokok közül mint legfontosabbat itt csak azt ismétlem, hogy a 4 középiskolával bíró alkalmazottakban a vasutak nagy hiányt szenvednek s elsősorban e hiányon segiteni van hivatva a katonai szolgálatra vonatkozó rendelkezés mellőzése.
