Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
87?» s vám fokon oly bíróságra bizatik, a mely az elnökön kivül felerészben a vasutigazgatóság által kinevezett, felerészben az alkalmazottak által választott tagokból állván, a szaktársak bíróságaként ítélkezik (35. §.) Az elsőfokú bíróság elnökét a vasutigazgatóság nevezi ki. Az állandó napibéresek és munkások elbocsátásának kérdésében ugyancsak hasonló összealkotású bíróság határoz. A másodfokú fegyelmi bíróság ellenben — melyhez az elsőfokú fegyelmi bíróság minden határozata ellen fellebbvitelnek van helye — kizárólag kinevezett tagokból alakittatik a főfelügyelőség egy tagjának elnöklete alatt. Az állandó napibéresek és munkások fegyelmi bíróságának határozata ellen, minthogy ezek nem töltenek be rendszeresített állást, fellebbezésnek helye nincs. (42. §.). A fegyelmi bíróságok szervezete mellett külön ki kell emelnem, hogy bizonyos esetben a vasút igazgatósága is mint kivételes fegyelmi hatosán* (50. §.) szerepel és a rendes fegyelmi eljárás mellőzésévei fegyelmi büntetésképen azonnal beálló hatálylyal elbocsáthatja a szolgálatból azokat az alkalmazottakat, a kiket a 33. §. 11. pontjában körülirt szolgálati vétség (sztrájkban vagy passiv resistentiában vagy ennek előkészítésében való részvétel) terhel. Akkor, a midőn a vasúti személyzet oly értékes jogokban ós oly hathatós védelemben részesül, a milyen a jelen törvényjavaslatban terveztetik, teljes mértékben jogosult és elengedhetetlen követelmény az, hogy viszont a vasutak rendes kezelése és üzeme minden rendelkezésre álló eszközzel megvédessék abban az irányban, hogy a forgalom zavartalan fentartása biztosittassék. Bármily eltérők legyenek a vélemények a sztrájk jogosultságáról a különböző gazdasági és ipari üzemek munkásait illetőleg kétségen felül állónak tekintem azt, hogy a vasúti alkalmazottak sztrájkjoga el nem ismerhető. A vasút a maga sokoldalú szolgálataival ezer ponton érinti a közérdeket, nincs az állami és társadalmi életnek egyetlen ága, melynek fontos érdeke ne fűződnék a vasút zavartalan működéséhez s mely érzékenyen ne sújtatnék, sőt létében meg ne támadtatnék a vasúti forgalom folytonosságának, ha bár csak rövid tartamú megszakítása által. Semmikép sem lehet tehát jogosnak elismerni azt, hogy egyesek különösen alkotmányos államban, a hol minden sérelem és panasz utat találhat a képviselőházba — oly fegyvert használjanak egyéni érdekeik előmozdítására, a milyenek segítségével az elérhető eredmény a legtávolabbról sem áll arányban azzal az óriási károsodással, melyet ennek folytán milliók szenvednek, a mellett, hogy ez által még az állam biztonsága, sőt egész léte is koczkára tehető. Mindezeknél fogva teljesen indokolt az az intézkedés, mely szerint feljogosittatik a vasút igazgatósága arra, hogy a rendes fegyelmi eljárás alakiságának mellőzésével fegyelmi Ítélet erejével bíró határozattal a szolgálatból, a büntetésből való elbocsátás jogkövetkezményeivel azonnal elbocsáthassa azokat az alkalmazottakat, kik tömeges munkamegszüntetósben vagy a szolgálatnak tömegesen jelentkező lanyha teljesítésében (sztrájk vagy passiv resistentia) úgyszintén az ezekre irányuló izgatás, bujtogatás, vagy összebeszélésben részt vettek. De az általános jogelveknek megfelelően még az ily képen kimondott elbocsátó határozat ellen is van a rendes fellebbezési határidő alatt birtokon kivül fellebbezésnek helye a kereskedelemügyi minister által a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség kebeléből kirendelt állandó fegyelmi bírósághoz, mely az ily elbocsátó határozatok felett, mint az ezekre az esetekre szervezett külön fegyelmi bíróság végérvényesen határoz. I.VÍrPrwli irnm:'m\- WÏÏ 101D 1111". 71
