Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

164 870. szám. vizsgálat befejezcso után, tehát sem a vádtanács előtt, sem a főtárgyaláson a valódiság bizonyítását kezdeményezni nem lehet és a vizsgálati iratokban vagy a vádtanács végzésében meg nem jelölt bizonyítékokon kívül más bizonyítékok beszerzését, különösen tanuk kihallgatását a felek a főtárgyaláson csak akkor kórhetik, ha e miatt a főtárgyalást elnapolni nem kell, vagy ha azt a vizsgálóbírónál vagy a vádtanács előtt eredménytelenül kérték. E rendelkezéssel a javaslat elejét veszi a sajtóperek veszedelmes elnyújtásának. A legnagyobb baj e tekintetben mindig az volt, hogy a felek visszaéltek a bűnvádi perrendtartás szabadelvű rendelkezéseivel s a bizonyítás teljes szabadságát a másik félnek ártalmas huza-vonára használták fel. Az új rendelkezések nem sértik a bizonyítás szabadságának fontos elvét, csak rendezik azt. A sértő féltől méltán el lehet várni, hogy már támadásai előtt iparkodjék állításainak igazságáról bizonyosságot szerezni s bizonyítékait összegyűjteni. Az 54. §. kifejezetten meggátolja azt a visszaélést, hogy a vizsgálat befejezése után, tehát a vádtanács előtt vagy a főtárgyaláson kezdeményezve vagy kiegészítve a valódiság bizonyítását, egyesek az eljárásnak ily előrehaladott szakában visszatereljék az ügyet a vizsgálati stádiumba. A megszabott idő elégséges arra, hogy bizonyítékaival mindkét fél előálljon; ahhoz nem nyújthat segédkezet a törvény, hogy a felek egymás ártalmára használják ki azokat a jogokat, miket részükre éppen jogaik kölcsönös érvényesítésére biztosít. Minthogy azonban az előzetes és a közbenső eljárás során a feleknek a bizonyításra irányuló kérelmeit a vizsgálóbíró vagy a vádtanács elutasíthatta, tehát azok előterjesztésében a feleket esetleg mulasztás nem terheli, a javaslat 54. §-a a főtárgyaláson eljáró bíróság ítélkezésének a modern perrendben nem nélkülözhető szabadsága érdekében is megengedi, hogy az ily kórelmeket a felek a főtárgyaláson megújíthassák. 3. A vádirat benyújtására a bűnvádi perrendtartás 254. ós 276. §-a tizenöt napi, a vádlott kifogásainak előterjesztésére ugyané töivény 256. §-a nyolc napi határidőt enged. A javaslat 53. §-a mindkét határidőt sajtóügyekben három napra szállítja le. A határidők e megrövidítése veszedelmesnek nem tekinthető, mert sajtóperekben majdnem kivétel nélkül olyan személyek vannak érdekelve, kiknél a periratok megszerkesztése nehézségekbe nem ütközik. 4. Módosítja továbbá a javaslat 53. §-a a bűnvádi perrendtartás 279. §-át s magán vád esetében is mellőzi a kötelező vád alá helyező eljárást. Ha a vádlott kifogást nem tett, a javaslat szerint a vizsgálóbíró sajtóügyekben az iratokat éppen úgy közvetlenül az esküdtbíróság vagy a főtárgyalás elnökéhez terjeszti be, mintha a vádat a kir. ügyészség képviselné. A sajtóperekben érdekelt személyek, különösen a vádlott, a magánvádra üldözendő más bűnügyekben szereplő személyektől eltérően rendszerint elég müveitek arra, hogy jogaik megvédelmezésére a fakultativ vád alá helyező eljárás is kielégítőnek mutatkozik ; az eljárás gyorsítására pedig ez a változtatás nagy mértékben közre fog hatni. 5. Az 53. §. utolsó bekezdése, amely szerint a vád alá helyező végzésben a vádtanács megnevezi az összes tanukat ós szakértőket, akik a főtárgyalásra megidózendők, csak megismétli ós hangsúlyozza a bűnvádi perrendtartás 266. §-ának harmadik bekezdésében foglalt jogszabályt. Ez az ismétlés főképen azért mutatkozik szükségesnek, mert a javaslat fentebb megokolt rendelkezései szerint a főtárgyaláson új bizonyítókokat érvényesíteni már nem