Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

870. szám. 151 más természetű, mint a sajtótermék szellemi alkotóié, vagy azoké, akik a sajtóterméket propagálás céljaira újból közlik. A másik változtatás, amelyet a javaslat a sajtótörvénnyel szemben tesz, az, hogy a tettesek ós részesek büntetéséül nem a szerzőre »hozathatott legnagyobb« büntetést, hanem a sajtótermékben foglalt bűntettre, vétségre vagy kihágásra a törvényben megállapított büntetést szabja. Az újabb büntetőjogi télfogás mind nagyobb mórtékben követeli a bűntettesek egyóniesítését ; az egyéniesítós elvével pedig merőben ellenkezik fix büntetési tételek megállapítása. A bírónak szabadságra van szüksége, hogy igazságos lehessen s az egyéniesítést helyesen végezhesse. A büntető ítélettel sújtott elmemű újra közlése is enyhítő és súlyosbító körülmények közt történhetik, amelyeknek mórlegelésétől a bíróság helyesen el nem zárható. A javaslat a fentebbiekben ismertetett rendelkezésével ezt a bírói szabadságot biztosítja. A 39. §>hoz. 1. Közismert tény, hogy egyes sajtóközlemények magánszemélyeknek, cégeknek, testületeknek igen gyakran okoznak számottevő kárt. Sem írott jogunk, sem a szokásjog az ily Mr megtérítését eddig nem biztosította. Több külföldi jogszabály s különösen az angol joggyakorlat már régebben gondoskodott az ily kár megtérítéséről. A jog általános elveinek kíván a javaslat eleget tenni, mikor a legszélesebb néprétegek kívánalmainak megfelelően a kártérítési jogot szintén szabályozás alá veszi. Támaszkodik e tekintetben a sajtó ügyében tartott 1907. évi értekezletre is (1. az általános indokolást), mely a kártérítés törvényes szabályozását egyértelműen követelte 2. A javaslat biztosítja úgy a vagyoni, mint a nem vagyoni Mr megtérítését. A vagyoni kár mibenléte és megtérítésének jogosultsága nem lehet vitás. De nem kevésbé jogosult az okozott nem vagyoni kárért megfelelő káröszszeg megállapítása sem. Bárha a sajtóközleményokozta erkölcsi veszteség, amilyen lehet a becsület elrablását követő társadalmi megvetés, a féltve őrzött titok nyilvánosságra hozatalával szenvedett érzékeny fájdalom stb., ellenértéket a pénzbeli kárösszeg fizetésében nem talál: az ily kárpótlás még is hozzájárul a jogtalanul szenvedett sérelem enyhítéséhez ós bizonyos mérvű helyrehozásához. A jog általános elvei jutnak csak érvényre, ha a törvényhozás módot nyújt a sérelem ily helyrehozására, még pedig annak a kötelezése útján, aki a sérelmet okozta. A nem vagyoni kár sajátos természetére való tekintettel a javaslat a méltányosság figyelembevételét a pénzbeli elégtétel megállapításánál különösen előtérbe állítja; ezzel jelezni kívánja, hogy nem annyira a szigorú jog, mint inkább a móltánoyosság elvei szerint kívánja a felmerülő viták eldöntését. 3. A sérelmet a közlemény büntetendő cselekménnyel vagy anélkül okozhatja. Amint más ténykedés magánjogi kárt okozhat, anélkül, hogy a büntetendő cselekmények határát átlépné, így megtörténik ez a sajtóközleményeknél is. A javaslat mindkét esetben helyt ad a kártérítésnek, mert a sértettre magánjogi igényei szempontjából közömbös, vájjon a sérelmes ós neki rosszhiszeműen vagy gondatlanul tetemes kárt okozó közlemény megállapítja e pl. a rágalmazás téiryálladókát vagy pedig a még nem büntethető