Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

150 870. szám. A hírlapírás mai technikája ós kiterjedt hirszolgálata mellett, amikor teljesen lehetetlen, hogy minden időszaki lap közvetlen hírforrásokból szerezze meg közleményeit, érthető és jogosult a hirlapírók kívánsága, hogy ez a kollektív jellegű rendszer megszűnjék. Kétségtelen az is, hogy a fokozatos ós kizáró felelősségnek úgy a sajtótörvényben, mint e javaslatban elfogadott rendszerével a kőnyomatos hirlaptudósítások közleményeinek átvételéből előálló felelősség jelzett eredményei homlokegyenest ellenkeznek. A dolog természetét tekintve, nem fér ahhoz kétség, hogy a kizárólag hirlapok számára készült értesítők a maguk közleményeit közlés végett egyenesen úgy küldik meg az egyes hírlapoknak, mint az egyes cikkíró a maga kéziratát. Az a körülmény, hogy az értesítő rendszeresen és több hirlap részére közöl cikkeket, e tényen nem változtat. Indokolt tehát a javaslat álláspontja, mikor a hirlap tudósítók közleményeit nem idegen sajtótermékek részeinek, hanem az egyes hirlapok részére készülő szerzői iratoknak tekinti. Igaz ugyan, hogy súlyosabb a bűnösség, ha ily átvétel folytán egy-egy közlemény egyszerre több lapban jelenik meg, tehát a közleményben elkövetett bűncselekményért a felelősségnek is kétségkívül súlyosabbnak kell lennie, mintha csak egy közlés történt volna ; ámde e célból nem kell együttesen több személyt tenni felelőssé ; e különbséget a bíróság a büntetés kiszabásánál kellően figyelembe veheti anélkül, hogy a sajtójogi felelősség fokozatos és kizáró rendszerével ellentétben több különböző fokú felelősség alá tartozó személyt, egyazon közleményért büntetne meg. Nem jár tehát hátrányos ós igazságtalan következményekkel a javaslat álláspontja e tekintetben sem. Azt a továbbmenő óhajt azonban, hogy a kőnyomatos (vagy mérsékelt számban más úton többszörözött) hírlaptudósító egyáltalán ne tekintessék sajtóterméknek, a 2. §-nál bővebben kifejtett okokból a javaslat nem tartotta megvalósíthatónak. Nem is szólva arról, hogy ez óhajnak teljesítésével a sajtó rendje szenvedne csorbát: figyelembe kell venni a hirlaptudósítók személyzetének érdekeit is. Azzal a jogosult kedvezménnyel szemben ugyanis, amelyhez a hírlapirodalom e §. harmadik bekezdésének e szabályával jut, a kérdéses értesítők személyzetének érdeke azt kívánja, hogy a sajtójogi kivételes és kedvező felelősségi rendszer (33—36. § ok) alól ők sem vonassanak ki ós rájuk sem terjedjen ki a sokkal terhesebb közönséges büntetőjogi felelősség. Ha a javaslat a hirlaptudósítókat a sajtótermékek köréből kivonta volna, személyzetüknek e jogosult érdekét kellően méltatni nehéz lett volna, míg a javaslat álláspontja azt is teljesen kielégíti. A 38. §-hoz. 1. A sajtótörvény 27. §-a szerint az, aki az »elmarasztaló ítélet által sújtott elmeművet sajtó útján újra közzéteszi vagy árulja, a szerző ellen hozathatott legnagyobb büntetéssel fog illettetni«. A sajtótörvénynek e rendelkezésében foglalt elvet a javaslat is magáévá teszi, de néhány kívánatosnak mutatkozó változtatásnak veti alá. 2. A javaslat az ezen jogszabályban nyilatkozó jogcímen csak azt bünteti, aki büntető ítélettel sújtott sajtóterméket újból közzétesz. Nem vonja azonban a javaslat büntetés alá a terjesztőt, akinek felelősségét a második fejezet (10. ós köv. §-ok, 24. §.) szabályozza s akinek felelőssége egészen