Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

87Ö. szám. 119 üj rendelkezései (pl. helyreigazítási kötelezettség) is megkívánják. E jogszabály egyébként megfelel az élő gyakorlatnak. 2. Míg az 5. §. első bekezdése a sajtó munkásaitól bizonyos csekély munkatöbbletet kíván, a második bekezdés célszerűségi szempontokból a nyomtatás vagy más többszörözés helyének, a nyomda vagy más többszöröző vállalat tulajdonosának és a kiadó nevének kitételétől általában eltekint az üzleti ós a társadalmi élet céljait szolgáló egyszerű jelentéseknél ós értesítéseknél, amilyenek például a névjegyek, címlapok, mintajegyzékek, árjegyzékek, stb., ha kizárólag a jelzett célnak megfelelő közléseket tartalmaznak, úgyszintén a választásnál használt sajtótermékeknél, ha tartalmuk csupán a választáshoz szükséges adatokra szorítkozik. E kivétel jogosultságát a célszerűségi tekintetek mellett az is igazolja, hogy e kisebb sajtótermékek belső természetüknél fogva jogsérelmet rendszerint nem tartalmazhatnak, ellenőrzésükre szükség nincs és így a felelős személyek felismerésének előzetes biztosítása nem látszik megokoltnak; a felelős személyek kiléte e nyomtatványok tartalmából egyébként rendszerint kitűnik és szükség ' esetében már magából a nyomtatványból is könnyen megállapítható. A 6. §.-hoz. 1. A nyomda- vagy a könyomdavállalat előzetes bejelentésére vonatkozó rendelkezés megfelel annak a sajtótörvény 39. §-ában foglalt jogszabálynak, hogy a nyomda- és kőnyomda vállalatok at a törvényhatóság első tisztviselőjénél kell bejelenteni. A javaslat fentartja a nyomda-és a kőnyomdavállalatok szabadságát és a nyomdaipart hatósági engedélyhez nem köti. 2. Felmerült az a terv, hogy nyomda- vagy kőnyomdatulajdonos csak az ország területén lakó magyar állampolgár lehessen. E gondolat indokául felhozták azt a fontos közérdeket, amely a nyomdaipar megbízhatóságához ós ellenőrzésének lehetőségéhez fűződik, de különösen azokat a kötelezettségeket (rendészeti szabályok, anyagi felelősség), amelyeket a javaslat a nyomda ós a kőnyomdatulajdonosokra ró s amelyeket nem magyar állampolgárokkal szemben egyáltalában nem vagy csak nagy nehézségekkel lehetne érvényesíteni. E rendelkezésnek ki kellett volna terjednie arra az esetre is, ha a nyomda vagy a kőnyomda tulajdonosa valamely társas vállalat, amikor az említett okokból a cégjegyzésre jogosítottaknak s ilyenek hiányában az ügyvitelre jogosítottaknak kellene magyar állampolgároknak lenniök. Azonban egy ily rendelkezés nemcsak a szabad iparűzésnek nemzetközi elvével ellenkeznék, hanem a nyomdaipar egy részének az ország területéről való kiszorítását is félteni kellene attól, mert azok az előnyök, amelyeket a javaslat a belföldi nyomtatványoknak a külföldiek felett (a terjesztés szabadsága terén, stb.) biztosít s amelyeknek megszerzésére a tisztes nyomdaipar kétségkívül mindenkor törekedni fog, nem elég nyomatékosak arra, hogy egyes nagy vállalatok tulajdonosait állampolgárságuk megváltoztatására birják. 3. A §. további rendelkezése a sajtótörvény 39. §-át újítja fel, amely elrendeli, hogy > minden nyomdabirtokos. . . . köteles egy átzsinórozott és elnökileg lepecsételt könyvet tartani, melyben minden kis és nagy nyomtatvány elkészültének ideje, továbbá alakja, címe vagy ismertető tartalma, a kötetek,