Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

116 870. szám. zadok előzetes cenzúrájának eltörlése miatt a nemzet kegyeletének varázsa fűződik. A sajtótermékek terjesztéséről és a sajtójogi felelősségről szóló további rendelkezésekben a javaslat az 1. §. elvi kijelentésének kifejtéseként nemcsak fentartja a sajtó célszerűnek bizonyult eddigi előjogait, hanem a terjesztés szabadságának eddig nem ismert intézményes garanciát nyújt (pl. 9. § ), a sajtó szellemi munkásainak felelősségét jelentékenyen enyhíti (34. és 35. §.) s anyagi függetlenségük érdekében is megfelelően rendelkezve (ötödik fejezet) a sajtószabadság nagy elvét szilárdabb alapokra fekteti A sajtójogi felelősséget a javaslat 32—44. §-ai, a sajtótermékek terjesztését a javaslat 8—15. §-ai szabályozzák. A 2. §-hoz. 1. A nyomtatvány fogalmát a Btk. (1878 : V. t.-c.) 63. §-a határozza meg. A törvény meghatározása a gyakorlatban helyesnek és célszerűnek bizonyult ; a javaslat ezért azt lényeges változtatás nélkül átveszi. A törvény mai szövegén a 2 § első bekezdése csak alárendelt jelentőségű változtatásokat tesz; a többszöi ösités különböző módjaira tekintettel a »nyomtatvány« kifejezés helyett az általánosabb jellegű »sajtótermék« kifejezést használja s az »irat« és »ábrázolat« mellé harmadik csoportképen felveszi a zenemüvet, mint amely szorosan véve a két első csoport közül egyikhez sem tartozik, de természeténél fogva — amint azt a joggyakorlat is helyesen felismerte — ugyanolyan elbánást kíván, mint más sajtótermék. A többszörösitós módjai közül a 2. §. a kőnyomdát, a fényképezést, általában a gc^et, a más mesterséges készüléket s a vegyészetet is kiemeli. Kimondja ezenfelül a 2. §., hogy a sajtótermékre megállapított jogszabályokat megfelelően alkalmazni kell a gondolatnak a fonográf vagy más hasonló készülék útján többszörösített kifejezésére is. E változtatások az eddigi jogszabály lényegét nem érintik, de oly természetesek is, hogy indokolásuk felesleges. 2. Felmerült az a kívánság, hogy a sajtótermékek fogalmi köréből a kőnyomatos úton vagy más módon töbszörözött hirlaptudósításokat, amelyek kizárólag az időszaki lapok szerkesztői részére készülnek, a törvényhozás vonja ki. Ennek a kívánságnak az az indító oka, hogy a sajtótörvény 33. §-ának második mondata szerint, amelyet lényegében e javaslat 37. §-a is magáévá tesz, a más sajtótermékből, tehát eddigi gyakorlatunk szerint a hirlaptudósítóktól átvett közleményekért is, nemcsak az eredeti közleményért fokozatosan felelős személyek, hanem az összes átvevő hírlapok is büntetőjogi felelősséggel tartoznak, míg akkor, ha a hirlaptudósítók közleményeit a bíróság a szerzők kéziratainak tekinthetné, az átvevő hírlapok a felelősség alól szabadulnának. A hírlapok nagykiterjedésű hírszolgálata s a hirlaptudósítók sajátos természete mellett a felelősség e korlátozására irányuló óhaj jogosult, de azt a javaslat nem azzal elégíti ki, hogy a hírlap tudósítókat sajtóterméknek nem tekinti, hanem azzal, hogy a belőlük átvett közleményekért az átvevő felelősségét a 37. §-ban kivételes külön jogszabállyal rendezi. A hírlapírók jogosult kívánsága ezzel kielégítő megoldást nyer, a hirlaptudósítók jogi helyzete és személyzetük felelősségi rendszere pedig nem