Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-870
870. szám 115 Részletes indokolás. ELSŐ FEJEZET. Bevezető rendelkezések. Aa 1. §-hoz. A sajtó éltető eleme a szabadság. Az emberiség egyetemes fejlődésót bénitaná meg s a nemzet alkotmányos jogait csorbítaná, aki kísérletet tenne arra, hogy visszafejlessze a közéletnek ezt a hatalmas arányokban előre törő, a művelődés nagy értékeit a legszélesebb néprétegekkel közvetítő szervét. A javaslat 1. §-a ehhez képest azzal véli legjobban megjelölni az egész törvónymű egyik főelvét, hogy kimondja, miként a sajtó útján mindenki szabadon közölheti ós terjesztheti gondolatait. A sajtószabadság e nagy elvét az 1848 : XVIII. t.-c. 1. §-a határozottan kifejezi. A javaslat e téren nem alkot új jogot, csak fentartja a lényegében továbbra is hatályos régi jogszabályt. A sajtó szabadsága mind az 1848 : XVIII t.-c, mind a javaslat szerint két irányban jelentkezik : a gondolatok szabad közlésében ós a sajtó termékeinek szabad terjesztésében. Többfelől azt a kívánságot terjesztették elő, hogy a jogászi szabatosság kedvéért az új jogszabály térjen el kifejezéseiben az 1848 : XVIII. t.-c. *• §-ától és mondja ki, hogy a gondolatközlés szabadságával a törvényes felelősség kapcsolatos, a sajtótermékek terjesztésének pedig törvényes korlátai vannak ; ez az újítás nem érintené a sajtónak eddigi szabadságjogát, hanem fentartva azt, éppen intézményes biztosítókokkal övezné körül. Felhozták, hogy a szabad gondolatközlés eddig is törvényes felelősséggel .Iáit, bárha azt az 1848. évi törvény nem az 1. §-ban, hanem csak a később következő §-okban érintette. A terjesztésnek is voltak korlátai, amelyeket az élő joggyakorlat szerint nemcsak a törvény, hanem a kormányhatalom 18 szabályozott. Nem újabb korlátokat állítana tehát a sajtónak a javaslat, cs ak szabatosabbá tenné a sajtótörvény 1. §-ában foglalt jogszabályt; amikor * terjesztés szabadságának törvénybe foglalt korlátait állítaná fel a terjesztés kizárólagos szabályozójául, ezzel kifejezésre juttatná, hogy a sajtójogi felelősségnek, hanem a sajtótermékek terjesztésének szabályozása terén is a törvényhozáson kívül minden más tényezőt a törvényben szigorúan körvonalazott területre korlátoz. Minthogy azon' an az új jogszabály értékét nem az elvi kijelentések, hanem azok az intézményes biztosítókok adják meg, amelyekről a javaslat későbbi §-ai rendelkeznek, a javaslat szószerinti szövegében átveszi az 1848. évi sajtótörvény történeti jelentőségű 1. §-át, amelyhez a múlt szá15*
