Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-870
114 870. szám. De a javaslat új felelősségi rendszere is hozzájárul e viszony tisztázásához, amikor a sajtó útján elkövetett bűncselekmények fogalmát szabatosan megállapítja s annak köréből a vitás anyag tekintélyes részét kizárja. V. A tervbe vett változtatásokat a javaslat rendszeres egészként új sajtótörvényben terjeszti a törvényhozás elé. Tekintélyes oldalról többen csak a legsürgősebb reform megvalósítását, rendszeres új törvény helyett részleges reviziót tartottak volna kívánatosnak. Felhozzák, hogy a lefolyt évtizedekben sem a szakirodalom, sem a közélet erre illetékes tényezői nem foglalkoztak elég behatóan az egész reformmal ; az anyagot éppen nem találják eléggé előkészítettnek. Sajtótörvényünk lényeges részeinek épségbentartásával könnyebben kerüljük el az élesebb ütköző pontokat és hamarább találjuk fel a megegyezésre alkalmas részleteket. Ez a reform sikerét előmozdítja. Ámde az, amit a most említett álláspont tekintélyes képviselői sürgősnek jeleznek, nem kerüli ki a lényeges változtatásokat, nem kapcsolja ki a reformból az ütköző pontokat. Indítványaik oly hatalmas anyagot ölelnek fel, amely egyes, kevésbé jelentékeny részletek mellőzésével a sajtójog egész területére kiterjed. Igaz ugyan, hogy a sajtóra vonatkozó magyar irodalom az egységes nagy reform gondolatával alig foglalkozott ; ámde sem kilátás nincs rá, hogy ily egységes feldolgozás a közel jövőben megjelenjék, sem pedig attól törvényhozási reformot függővé tenni nem lehet. A gyakorlati élet pedig napnap után rámutat sajtójogunk tényleges hiányaira; a szakirodalom az alapvető kérdésekkel behatóan foglalkozott ; elég e tekintetben felemlíteni azokat a becses munkálatokat, amelyeket éppen az alapvető kérdések tisztázása terén ismert büntetőjogi ós egyéb Íróink készítettek s azokat a felette becses véleményeket, amelyeket az igazságügyi kormány az 1907. évi sajtóértekezleten magán és úgy annak alkalmából, mint a legutóbbi időben többfelől nyert, a publicisztikában nagy jelentőségű és magas színvonalú megviiágításbai jelentkeztek a sajtójog legfontosabb kérdései; a külföldi irodalom és törvényhozás sok megszívlelendő gondolatot tolt előtérbe; az anyagot tehát előkészítettnek lehet tekinteni. A törvényhozási technika szempontjából nem lehet vitás, hogy egységes alapgondolaton nyugvó egészet könnyebb és célszerűbb alkotni, mint régi épületbe illeszteni új, idegen szerkezetű részeket. Egy ilyen egységes törvénymű megalkotása a törvényhozó testülettől sem több időt, sem több faradságot nem igényel, mint az egészre kiterjedő, de az összetartozó egészet mégsem felölelő revízió. De önként érthető, hegy az új törvény alkotása még korántsem jelenti a réginek feldulását. A sajtójog szabályai közé a jövőben is még igen sok fog tartozni (pl. az eljárás tekintetében), ami a javaslatban felvéve nincs; ámde a változatlanul hagyott anyagot is a törvényhozás elé terjeszteni felesleges, a helyesnek bizonyult, teljesen bevált részeket bolygatni pedig káros volna. A szóban forgó reform tehát, bár mélyreható felülvizsgálat tárgyává teszi sajtójogunk egész anyagát, megőrzi abból mindazt, ami a nemzeti akarattal megegyezik s új útra csak ott tér, ahol nyilvánvaló a hiány, ahol a tételes jog a közszellemet sérti, a közszabadságnak nem nyújt elég biztosítékot, vagy a jogosult egyéni és közérdekeket eléggé nem oltalmazza.
