Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-786
82 786. szám. 8. Ami a súlyosító és az enyhítő körülmények, különösen pedig a visszaesés megállapítását illeti, a javaslat fenntartja a Bp. 359. §-ának második bekezdését s kimondja, hogy ezekre nézve az esküdtekhez kérdést intézni nem szabad. E körülmények mérlegelésébe azonban a javaslat beleszólást enged az esküdteknek azzal, hogy helyet ad nekik a büntető ítélet meghozatalában (1. a 20. §-t). 9. Nem lehet végül kérdést intézni az esküdtekhez a biztonsági rendszabályok alkalmazására nézve sem. E körülmény nem a bűnösség, hanem a társadalomvédelem kérdése, amelyet célszerűbben old meg a bűntettesek részéről fenyegető veszedelmet tisztán látó szakember, mint az esküdt, akinek inkább az egyes esetek individuális természetének mélyebb átérzésére és értékelésére van képessége. Biztonsági rendszabály eddigi jogszabályainkban (az 1913 : XXL t.-c.-ben) a közveszélyes munkakerülők ellen alkalmazható dologházbautalás, a megrögzött bűntettesekről szóló törvényjavaslatban pedig a szigorított dologházba utalás. Az anyagi büntetőjog fejlődésének természetes iránya még más biztonsági rendszabályok alkalmazásához is fog vezetni (gyógyintézetbe utalás, felügyelet alá helyezés stb.). A 10. §-hoz. A javaslat 6—9. §-aiban meghatározott kérdések szerkesztésénél a bíróság kifejezett külön rendelkezés nélkül is előreláthatólag megfelelően alkalmazta volna az 5. §. rendelkezéseit. Minden kétség megelőzése végett azonban a javaslat ezt kifejezetten is rendeli. Amint már a javaslat 4. §-ából is következik, a főkérdésen kívül úgy a kisegítő főkérdés, mmt a mellékkérdés két részből áll : ténykérdésből és jogkérdésből. A 9. §. szerint feltett ténykérdésben azokat a ténykörülményeket kell elsorolni, amelyek a meliékkérdésben szerepet játszó jogi elemeknek megfelelnek s amelyekből az esküdtek a jogkérdés eldöntéséhez szükséges bírói meggyőződést meríthetik. A jogkérdés viszont a törvény megtelelő kifejezéseit alkalmazva kifejti az esküdtek előtt egy-egy, a beszámíthatóságot vagy a büntethetőséget kizáró, vagy más mellékkérdés anyagául szolgáló ok törvényes fogalmát Minthogy azonban a beszámítás és a büntethetőség, úgyszintén a súlyosabb vagy enyhébb büntetési nem vagy büntetési tétel alkalmazására alapul szolgáló ok megállapításánál irányadó ténykörülmények a vád tárgyává tett bűncselekmény tényálladékához tartozó ténykörülményekkel gyakran oly szorosan fonódnak össze, hogy e körülmények különválasztása nemcsak nem könnyítené, hanem éppen nehezebbé tenné az esküdtek feladatát : kívánatosnak mutatkozik, hogy ilyen ebetekben a főkérdésnek vagy a kisegítő főkor désnek a ténykörülményeket felsoroló részébe a mellékkérdés eldöntésénél irányadó ténykörülményeket is felvegyék. A 10. §. második bekezdése ennek megfelelően megengedi, hogy azt a ténykérdést, amely a beszámítás és a büntethetőség jogkérdésének, valamint a súlyosabb vagy enyhébb büntetési nem vagy büntetéű tétel alkalmazására vonatkozó jogkérdésnek alapjául szolgál, a bíróság belefoglalja az 5—8. §-ok értelmében szerkesztett ténj^kérdésbe. Önként érthető, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését a bíróság csak akkor alkalmazza, ha a ténykörülmények összefoglalása a kérdés szövegét homályossá, nehezen érthetővé nem teszi.
