Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-696
616 696. szám. A királyság intézményét a Btk. 173. §-a védi, amikor öt évig terjedhető államfogházbüntetést rendel arra, aki »valamely gyülekezeten nyilvánosan, szóval vagy aki nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által az alkotmányos államformát megtámadja ;« úgyszintén arra is, »aki az alkotmány egyes intézményei, avagy a királynak törvényes joga ellen lázít.« A királyság intézménye ellen irányuló minden más mozgalom a Btk. szerint büntetlen marad. E tekintetben a Btk. kiegészítésre szorul. Meg kell változtatni ezenkívül a büntetési tételre és a hatáskörre vonatkozó rendelkezéseket is, amiről alább b) ós c) alatt lesz szó. b) A büntetendőnek nyilvánított cselekmények szűk fogalmi köre mellett fogyatékosnak bizonyult az ezen cselekményekre megállapított büntetési tétel is. A király megsértéséről rendelkező 140. §. a szóval elkövetett sértést két évig terjedhető fogházzal és hivatalvesztéssel, az irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által elkövetett sértést három évig terjedhető államfogházzal és hivatalvesztéssel, a 173. §. a fentebb felsorolt cselekményeket öt évig terjedhető államfogházzal bünteti. Eltekintve az ezen rendelkezésekben felismerhető egyéb következetlenségtől, — erről alább, a különös indokolásnál lesz szó, — a sajtó útján elkövetett cselekményeknél a védekezés hatályossága szempontjából hiánynak bizonyult a pénzbüntetés mellőzése. Sajtójogi felelősségünk mai rendszere mellett ugyanis a bűncselekmény szellemi irányítóit vagy ezeknek nagyobb pénzösszegek felett rendelkező szervezeteit csak a sajtójogilag felelős személyről átháruló pénzbüntetéssel lehet érezhetően sújtani s így a további visszaéléstől visszatartani. Más büntetés csak a bejelentett felelős személyt éri s a tulaj dónkópeni tettes gyakran büntetlenül marad c) Figyelembe kell venni végül azt is, hogy a felsorolt vétségek miatt az eljárás az eaküdtbíróságok hatáskörébe tartozik. Az utolsó években szerzett tapasztalatok szerint az esküdtbíróság különösen a király sértésekkel szemben nem nyújtott védelmet, mert az esküdtek gyakran nem ismerik fel azt a határvonalat, amelyet a politikai küzdelemben alkotmányunk ós tételes törvényeink szerint túllépni nem szabad ; az esküdtek a királysértés nyilvánvaló eceteiben is arra az álláspontra bírhatók, hogy a szóbanforgó bűncselekmény nem a király személye, hanem kormányának egyik-másik ténykedése ellen irányul. Az iránt pedig nem lehet kétség, hogy egymást nyomon követő több felmentő bírói ítélet a tettesekre bátorítólag hat s a királyi tekintély csorbítására alkalmas. 4. Az előterjesztett törvényjavaslat a tételes jog e fogyatkozásait kivánja kiegészíteni. Amikor azonban az eddiginél fokozottabb védelmet nyújt a királyi tekintélynek és a királyság intézményének, kerüli a javaslat az államélet kérdéseivel összefüggő tudományos vizsgálódásnak bármily korlátozását, mert csak azt a mozgalmat ós csak azt a támadást sújtja, amely politikai célzattal irányul a királyság intézménye ellen.
