Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
367. szám. 115 bíróság (17. §.) a tények megállapítása után elrendeli visszaszállítását az intézetbe. A visszautalás tekintetében a felügyeleti szabályok megszegésével azonos hatályt tulajdonít a javaslat a kihelyezett köz veszélyességét mindennél inkább bizonyító s az élet, a testi épség, a szemérem vagy a vagyon ellen iram uló oly bűntett vagy vétség elkövetésének, amely miatt őt a bíróság fegyházra, börtönre vagy legalább három havi fogházra ítéli. Ebben az esetben az idézett rendelkezés szerint az ítélkező bíróság az elítéltet a szabadságvesztésbüntetósen felül a dologházba visszautalja. Más bűntett vagy vétség esetében, minthogy nem minden bűncselekmény bizonyítja az elítéltnek munkakerülő természetét, a javaslat a bíróságot felhatalmazza, hogy az eset körülményeinek méltatásával határozzon a dologházba visszautalás kérdésében. Külön megokolásra nem szorul, hogy a 7. §. második bekezdése ilyen esetben is irányadó. Önként érthető ugyanis, hogy a dologházba visszaszállított őrizetére és munkáltatására ugyanazok a fogyatékosságok szolgáltatnak okot, mint amelyek a dologházba utalást első ízben szükségessé tették. 4. Miután a visszaszállított újabb bírói intézkedés alapján kerül, vissza a dologházba, a javaslat rendszere szerint a most előadott okból is ugyanazon szabályok alá esik, ámenek a dologházi őrizetet általában szabályozzák. Ennek az elvi álláspontnak ad kifejezést a 16. §. két utolsó bekezdése, amely szerint a dologházba visszaszállított az intézetben legalább egy évet, de legfeljebb öt évet tölt. Ebbe az időbe sem a dologházban előbb eltöltött időt, sem a feltételes szabadság idejét nem lehet beszámítani. Újabb feltételes szabadságrabocsátásnak a 14. §. szerint van helye. A 17. §--hoe. A javaslat 17. §-a a hatáskör és az eljárás kérdéseit szabályozza. 1. A hatáskör szabályozásánál figyelemmel kellett lenni egyfelől arra, hogy a kir. bíróságainkat a munkakerülők ama nagy tömegével, amely szokásszerű munkakerülőnek még nem tekinthető, megterhelni annál kevésbbé lenne kívánatos, mert a kir. bíróságok a bűnvádi eljárás szabályai szerint a szerfelett sürgős intézkedésre kevésbbé alkalmasak, mint a közigazgatási hatóságok ; másfelől azonban az egyéni szabadság oltalma érdekében a lehetőségig biztosítani kellett az esetek nagy számára a kir. bíróságok előtti eljárást. A javaslat e két érdeknek azzal kivan eleget tenni, hogy a következőket rendeli : Az eljárás az 1. §. esetében a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntetőbíróságnak, a 2—6. §-ok eseteiben a kir. járásbíróságnak hatáskörébe tartozik. A 7. §. alapján elítéltet az a bíróság utalja dologházba, amely az ott említett bűntett vagy vétség tárgyában ítél. 2. Az 1891. évi belga törvény szerint a csavargók ügyében 24 óra alatt érdemlegesen határozni kell. Bármily kívánatos az ily gyors eljárást megkívánó rendszabály, gyakran végre nem hajtható. Drioux, a belga rendszer legalaposabb ismertetője írja, hogy a törvény rendelkezésétől a bíróság többször eltérni kénytelen. A javaslat számot vetett e nehézségekkel; minthogy azonban a munkakerülőket, ha felőlük a bíróság egyszer tudomást szerez, a közrend további 15*
