Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
116 637. szám. veszedelmére érdemleges intézkedés nélkül szabadon hagyni nem lehet, elren.deli a javaslat, hogy az e törvényben megállapított vétséggel alaposan gyanúsítottat azonnal előzetes letartóztatásba kell helyezni és ügyében az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság tartama alatt kell érdemleges határozatot hozni. A letartóztatottakat a javadat szerint az előzetes letartóztatás ós a vizsgálati fogság tartama alatt megfelelő munkával kell foglalkoztatni. E rendelkezést az a szempont igazolja, hogy a munkakerülővel szemben a közhatalmi beavatkozás csak teljes és haladéktalan műnk;i Kényszer útján érhet el sikert. Az egyéni szabadságnak az a szempontja, amely más, még.el nem ítélt személyek kényszer útján való munkáltatását tiltja, ezzel az elemmel szemben alig jöhet figyelembe, mert életmódjuk mellett bűnösségük, illetőleg veszélyességük megállapítása kétséges alig lehet. 3. Az eljárást megkönnyíti a hazánkban minden igényt kielégítő központi nyilvántartás, amelytől ily ügyekben éppen oly gyorsan kaphatnak bíróságaink felvilágosítást, mint az Belgiumban történik, hol távirati értesítést nyújt a »casier central du vagabondage et mendicité« minden koldus és csavargó felől. 4. Az 1891. évi belga törvény az elítéltnek egyáltalában nem enged perorvoslatot; helyesen utalt rá Le Jeune, hogy az elítéltek a fellebbvitel jogával túlságosan visszaélhetnek. Perorvcslat helyette törvény azt engedi meg, hogy az elítélt az elítélés első hónapjában, később pedig minden három hónapban kérhesse az igazságügyminisztertől az intézetből kibocsátását. Javaslatunk mégis számolva azokkal az aggodalmakkal, amelyeket az egyéni szabadság érdekében hangsúlyozni szoktak, a felső bíróságok ellenőrző és irányító tevékenységét e kérdésben nem zárja ki s kimondja, hogy a dologházba utalás és visszaszállítás kérdésében az 1896 : XXXIII. t.-czikkben a szabadságvesztósbüntetésre meghatározott perorvoslatnak van helye. A 18. § hoz. A javaslat 18. §-a elrendeli, hogy az olyan bűntettest, akit a bíróság szabadságvesztésbüntetésre ítélt és dologházba is utalt, a szabadságvesztésbüntetés tartama alatt feltételes szabadságra bocsátani vagy közvetítő intézetbe szállítani nem lehet. Önként érthető ugyanis, hogy az olyan munkakerülőt, akinek rendes életmódhoz szoktatását és munkára nevelését a bíróság a közrend védelme érdekében szükségesnek tartja, azonnal megfelelő munkáltatás alá kell venni, amint a hatóságok kezébe kerül. A javaslat alapgondolatával ellenkeznék minden oly rendszabály, amely lehetővé tenné, hogy a dologházba utalásnak tényleges végrehajtása hosszabb időn át késlekedjék s az elitélttel sürgős ós erélyes intézkedés helyett a hatóság — előreláthatóan hatálytalan — kísérleteket tegyen. A 19—21. §-olchoz. 1. Miután a javaslat az általános indokolásban bővebben kifejtett okokból csak a munkaképes egyénekre terjed ki (1. az 1. §-t), kifejezetten intéz-
