Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
90 587. szám. értő határozata szükséges. Nyolc államban azon intézetek felett, amelyekben a fiatalkorút a bíróság elhelyezi, az állami jótékonysági hivatal gyakorolja a felügyeletet, három államban a bíróság által kijelölt felügyelő hatóság. Egyes államokban a gj^ermekbíróság az intézetektől megkövetelheti, hogy az ott elhelyezett fiatalkorúak gondozásáról ós előmeneteléről jelentést tegyenek, más államokban az iskolai hatóságok kötelesek jelentéstételre. 2. Nagy-Britannia. Angliának már nem egyszer jutott közvetítő szerep a büntetőjogi reformeszmékben az északamerikai radikalizmus és az európai kontinentális jogfejlődés közt. Ezt a közvetítő szerepet különösen két ok teszi érthetővé; egyrészt az a benső rokonság, amely az északamerikai jog és az angol jogrendszer közt fennáll, másrészt az a körülmény, hogy az angol társadalmi ós közgazdasági állapotok jobban hasonlítanak az európai kontinens civilizált államainak, mint az északamerikai Uniónak állapotaihoz. Épen a büntetőjog terén találunk példákat, amelyek a közvetítés sikerét bizonyítják, így a feltételes elítélés intézménye, amelyet az északamerikai jognak new trial intézményéből fejlesztett ki a békekezesség felhasználásával az 1879-iki angol Summary Jurisdiction Act, így a fiatalkorúak fogházbüntetése (Borstalrendszer), mely az amerikai reformatoryknak európai viszonyokhoz mért áthonosítása. Sokkal nyomatékosabb azonban az a változtatás, amelyet az amerikai gyermekbíróság alapgondolatán az angol jog véghezvitt. Az angol gyermekbíróság ugyanis tisztán büntetőbíróság, amely nélkülözi az amerikai mintát annyira jellemző gyámhatósági jelleget. De egyébként is mást jelentett Angliának a gyermekbíróság, mint az európai kontinensnek, ahol a g}^ermekbírósági mozgalom csupán a keret a fiatalkorúakra vonatkozó célszerűbb anyagi büntetőjogi rendelkezések megvalósítására. E tekintetben Anglia némileg analog helyzetben volt hazai jogállapotunkkal a Bn életbeléptetése után. Tudvalevő, hogy a fiatalkorúak büntetési rendszerének reformja Angliában a XIX. század közepére nyúlik vissza. Már az 1854 iki Reformatory School Act lehetővé tette, hogy a büntetés mellett a bíróság a fiatalkorú javítónevelését rendelje el, az 1893-iki törvény választást engedett a bírónak, hogy a fiatalkorúra a javítónevelóst a büntetés mellett vagy helyett alkalmazza, az 1899-iki törvény pedig választásra kötelezte a bírót a büntetés vagy javítónevelés közt. Ugyancsak már egy 1854-iki törvény (Middlesex Industrial School Act) állította fel a nevelőintézeteket a 14 évnél fiatalabb csavargók ós koldusok s a 12 évnél fiatalabb bűntettesek részére. Egy további lépés volt az 1901. évi Youthful Offenders Act, amely lehetővé tette, hogy a fiatalkorú a bűnösség megállapítása ellenére is ne javító-, hanem nevelőintézetbe kerüljön. Végül az 1907. évi Probation of Offenders Act meghonosította a próbárabocsátást és még abban az esetben is, ha a felfüggesztés megvonása miatt a büntetés kiszabása esedékessé vált, e helyett arra jogosította fel a bíróságot, hogy a gyermeket menhelybe, a fiatalkorút nevelőintézetbe (industrial school) helyezze el. Midőn az 1908. évi Children Act 107 §-a felsorolja a fiatalkorú elitéltek ellen a bíróság által tehető különféle intézkedéseket, nem állapít meg a fiatalkorú bűntettesekre vonatkozólag új anyagi jogszabályokat, hanem csak a történeti fejlődésben kialakult rendelkezéseket foglalja Össze.
