Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 91 De a gyermekbíróság mint perjogi intézmény sem nélkülözi a történeti előzményeket. Már az 1847-iki Juvenile Offenders Act a fiatalkorúak ellen folyamatba tett bűnvádi eljárás gyorsítása céljából a petty sessions (két vag3^ több ugyanazon kerülethez tartozó békebíró vagy az egyes bíróként eljáró rendőrbíró) elé utalta a tizennégy éves koron aluli fiatalkorúakat, akiket lopás vádja terhel s egyszersmind feljogosította a bíróságot, hogy szabadlábon hagyhassa a terheltet. Ennek a törvénynek a helyébe lépett az 1879-iki Summary Jurisdiction Act, amely a 12 évnél fiatalabb gyermekeket megkülönbözteti a 12—16 éves fiatalkorúaktól s az előbbiek csekélyebb súlyú delictumait általában, a súlyosabb bűncselekményeket pedig — az emberölés kivételével — akkor utalja a petty sessions hatáskörébe, ha a szülő vagy a gyám ez ellen nem emel kitogást. Fiatalkorúak ellen folyamatba tett bűnügyek ug}^auazon feltételek mellett tartoznak a sommás eljárásra, mint a gyermekek bűnügyei, de azzal a további megszorítással, hogy a bíróság tekintettel a fiatalkorú előéletére és a tett körülményeire három havi fogháznál, tiz font sterling pénzbüntetésnél vagy ezekkel a büntetésekkel kapcsolatban vagy főbüntetésként 12 vesszőcsapásnál súlyosabb büntetést nem tart kiszabandónak (10. §.). Minthogy a bókebírák az esküdtbírósággal ellentétben állandóan üléseznek, a fiatalkorú a feljelentést követő napon rendszerint a bíróság elé volt állítható. Ha a fiatalkorút ideiglenesen el kell helyezni, előzetes letartóztatás helyett szüleinek adták át, jótékonysági intézetre bízták vagy dologházba (work house) utalták. Éppen ennek az utóbbi intézménynek fogyatékos volta okozta, hogy társadalmi mozgalom indult meg abból a célból, hogy a fiatalkorú terheltek számára őrizeti helyek állíttassanak fel. Ezt az 1901. évi Youthful Offenders Act tette lehetővé, amely elrendeli (4. §.), hogy a fiatalkorú vizsgálati fogság helyett menhelyre internálható vagy megfelelő magánszemélynek adható át gondozás végett. Ugyanez a törvény állapítja meg a kötelességét mulasztó szülő vagy gondozó felelősségót a felmerült költségekért. E törvény alapján a Metropolitan Asylum Board (városi menhelyosztály) már 1901-ben LoLdonban három u. n. Remand Home-ot állított fel. Egyébként azonban a gyermekek és a fiatalkorúak ellen a békebírósági sommás eljárás ugyanazon szabályok szerint folyt, mint a felnőttek ellen. Nem tekinthető a fiatalkorúak elleni eljárás jellegzetes tulajdonságának a próbárabocsátás sem, amelynek az 1907. évi Probation of Offenders Act (VII. Edw. c. 17.) szerint először bűnözőkre akkor is helye van, ha nem fiatalkorúak. Ha ugyanis a bűncselekmény jelentéktelen súlyú s az eset egyéni és tárgyi körülményei indokolják, a béke vagy rendőrbírtság a vád alapossága ellenére is mellőzheti a büntetés megállapítását, vagy az eljárást bizonyos feltételek megszabása mellett legfeljebb három évi tartamra felfüggesztheti. Még a pártfogó tisztviselőre (probation officer) nézve is csak annyiban állít fel e törvény a fiatalkorúak tekintetében külön szabályt, amennyiben fiatalkorúak pártfogójául lehetőleg erre a célra kiképzett tisztviselőket kell alkalmazni. Fiatalkorúak bírósága oly értelemben, amely a bíró személyének, a tárgyalás helyének és az eljárási szabályoknak specializálását jelenti 1905 előtt, Nagy-Britanniában nem volt. Ebben az évben sem állami kezdeményezésre vezethető vissza az intézmény megvalósítása, hanem a helyi hatóságok gondoskodására, akiknek felügyelete alatt a békebírói intézmény áll. Az első specializált gyermekbíróság Birminghamban 1905. április 14-én kezdte meg működését s felállítását annak a gondolatnak köszöni, hogy a fiatalkorúak a!tói a káros hatástól megóvassanak, amely őket a rendes bírósági tárg3 r alá12*
