Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 153 fogház kiszabását is megengedi. A halálbüntetéssel fenyegetett büntetendő cselekményeket illetően ezt a maximális határt a javaslat 68. §-a a közrend érdekében még magasabbra, tizenöt évre emeli. Ily rendkívül súlyos büntetések alkalmazását, amelyek kiszabása előtt már a tárgyi tényállás legapróbb részleteinek kiderítése is különösen jelentős, már nem bízhatja a javaslat az alakszerűségek lehető mellőzésével eljáró egyes bíróra s ezen cselekmények elbírálását a kollegiális bíróságra ruházza át A rendes bíróságok joghatóságát a fentebb elősorolt esetekre is a Bp. általános rendelkezései szabályozzák. Csupán abban tesz a javaslat kivételt, hogy az esküdtbírósági eljárást a lehetőségig mellőzni kívánja. Különös indokolásra nem szorul, hogy a különös ünnepélyességgel, nagy nyilvánosság mellett eljáró, sokban színpadias természetű esküdbírósági eljárás legkevésbbé sem alkalmas annak a nevelő célnak a szolgálatára, amely a fiatalkorúakkal szemben a lehetőségig mindig irányadó marad. A sajtószabadság Európaszerte elismert garanciáinak épségben tartására nem kivánja a javaslat még sem érinteni az esküdtbíróság hatáskörét a már említett sajtóügyekben (fentebb 1. pont alatt) s nem érintheti ott sem, ahol a személyi összefüggés elkerülhetetlenné teszi, (fentebb 2. pont alatt). Ellenben a törvényszéknek fiatalkornak ügyeiben eljáró tanácsa van hivatva az ügy elintézésére a 3. pont alatt említett súlyosabb, de közönséges természetű bűnügyekben, bárha az általános hatásköri szabályok szerint az esküdtbíróság hatáskörébe tartoznak is. Előfordulhat, hogy valamely rendes bíróság elnézésből oly ügyben jár el, amely ezen javaslat rendelkezései szerint a fiatalkorúak bíróságának hatáskörébe tartoznék. Ez kétségkívül szabálytalan eljárás lesz, amelyet a lehetőségig kerülni kell. Minthogy azonban a fiatalkorúak bírósága nem egy teljesen különálló szervezet, hanem reudes bírói funkció végzésére az általános bírói szervezetben elhelyezkedő intézmény, azt az eljárást, amelyet helyette a rendes bíróság végez, mégsem lehet semmisnek, hatálytalannak tekinteni. A javaslat ugyan súlyt vet rá, hogy a fiatalkorúk bűnügyeit az egész munkaerejét ennek szentelő bíró intézze el; azonban az eljárás ökonómiája szempontjából a most említett tekintetekre való figyelemmel is, ki kellett mondani, hogy ha a rendes bíróság a jelen szakaszban meghatározott eseteken kívül jár el oly ügyben, amely a jelen törvény szerint a fiatalkorúak bíróságának hatáskörébe tartozott volna, ez a körülmény az eljárás érvényét nem érinti. Az 58. §-hoz. A rendes bíróságok eljárását ezen bíróságok természetéből kifolyóan, na gy általánosságban a Bp. szabályozza. Ez ugyan önként érthető, de minden félreértés elkerülése végett az 58. §. első bekezdésében a törvényjavaslat kifejezetten is kimondja. A fiatalkorú bűnügyeinek elintézésénél irányadó e lvek, a megmentés és nevelés szempontjai azonban természetszerűen utat törnek a rendes bíróságok előtt folyamatban lévő eljárásra is, amennyire azt a Bp. eljárási szabályainak természete megengedheti. A. javaslat nem sorolja fel pontonként azokat a jogszabályokat, amelyeket a jelen törvényjavaslat értelmében a fiatalkorúval szemben a rendes bíróságok alkalmazni kötelesek; ezt a bíróság az általában irányadó elvek szemmeltartásával esetenként kell, hogy megállapítsa; csak azon különös re ndelkezésekre utal rá az 58. §. második bekezdése, amelyekben a jelen Főrendi iromány. XÎ1I. 1910—1915. 20
