Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
142 587. szám. az orvosszakértői megfigyelésnek az eljárás céljánál fogva egészen más jelentősége van, mint a felnőttek ügyeiben, ami szükségessé teszi, hogy ha a fiatalkorúnak testi, vagy lelki állapota felől kétség merül fel, a bíró a kétséget orvosszakértői megfigyelés és vizsgálat útján felderíteni törekedjék. Amennyiben az orvosszakértői vélemény oly testi, vagy szellemi fogyatkozást állapít meg, amely a fiatalkorúra vonatkozóan különleges eljárást tesz szükségessé, ezt a körülményt a véghátározat indokolásában azért kell külön kiemelni, hogy főként az intézkedés végrehajtása céljára a fiatalkorúnak e sajátossága szembeötlő s a figyelmet előre felhivó módon kitüntetve legyen. A 18—20. §-hoz. Nemleges irányban a fiatalkorúak eljárására vonatkozó rendelkezéseknek legfontosabb kelléke, hogy a fiatalkorút megóvja attól a hátránytól, amely személyére a bűnvádi eljárásból hára mol hatnék. Már az eljárás megindításakor a fiatalkorúak bíróságának meg kell tehát tennie azokat a védő és óvó intézkedéseket , amelyek avégből szükségesek, hogy a fiatalkorú legalább is a további erkölcsi romlástól megóvassék és a fiatalkorú személyére vonatkozó végleges intézkedés sikere biztosíttassék. Ez az ideiglenes intézkedés, amely a bűnvádi eljárás tartamára szól, az eset egyedi sajátossága szerint különböző lehet. Ha a fiatalkorú eddigi környezete megfelelő, a bíróság a fiatalkorút környezetében meghagyhatja, de ha szükséges, emellett részére partfogót rendelhet, aki nevelését ellenőrzi és reá felügyel. Ha azonban a fiatalkorúnak eddigi környezete annak testi, vagy erkölcsi jólétét veszélyeztetné, akkor a bíróságot arra is fel kell jogosítani, hogy a fiatalkorút e környezetből kiragadja s megbízható személy vagy megfelelő intézet gondozására bizza. (18. § ) A javaslatnak e rendelkezése megfelel a belga törvény 28., a francia törvény 16., a német javaslat 10., a Bp. módosításáról szóló osztrák javaslat 184. és az olasz javaslat 21 §-ának. Ennek az intézkedésnek ideiglenes jellegéből következik, hogy a fiatalkorúak bírósága azt a szükséghez képest az eljárás egész tartama alatt módosíthatja, illetve a már elrendelt intézkedés helyett más intézkedést tehet. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság úgy, miként azt a Bp. szabályozza, a fiatalkorúak eljárásában megfelelő intézkedésnek nem tekinthető, nemcsak ama káros befolyások miatt, amelyekkel e kényszerintézkedések végrehajtása a fiatalkorúra járhat, hanem azért sem, mert a fiatalkorú megmentése érdekében a szemétére vonatkozó intézkedés szüksége akkor is felmerülhet, ha az előzetes letartóztatásnak, vagy vizsgálati fogságnak a Bp.-ban megállapított feltételei nem is forognak fenn. Másrészt azonban lehetséges, hogy a fiatalkorú személyére vonatkozólag a javaslat 18. §-ában megjelölt intézkedések megfelelő egyének vagy intézmények hiányában vagy azért, mert ezek az intézkedések a fiatalkorúak kora, romlottságának vagy veszélyességének nagy foka miatt nem megfelelők, végre nem hajthatók. Intézkedésre ily esetben is szükség van. Ezért a javaslat az angol Children Act 108 — 109. §-ának, a belga törvény 30. §-ának megfelelő módon a fiatalkorú személyére vonatkozó subsidiäres kényszereszközül a fiatalkorúnak őrizet alá helyezését állítja fel. Ennek leghosszabb tartama rendszerint megfelel az előzetes letartóztatás szabályszerű (Bp. 147. §.) tartamának ; súlyosabb esetekben azonban a javaslat lehetségessé'teszi, hogy a fiatalkorúak törvényszéki tanácsa az őrizet tartamát esetről-esetre egy-egy hónappal meghosszabbíthassa. (V. ö. Bp. 159. §.)
