Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 143 Végrehajtásának fontos szabálya, hogy a fiatalkorút mindazoktól, akik erkölcsi állapotát veszélyeztethetik, el kell különíteni ós nevelése érdekében munkával kell foglalkoztatni. (20. §.) Minthogy a javaslat a fiatalkorúak eljárását a fiatalkorúak bírósága kezében összpontosítja s minthogy csakis e bíróságot tekinti oly hatos ági szervnek, amely a fiatalkorú személyére vonatkozó ideiglenes intézkedések megtételére már az eljárás legkorábbi szakában hivatott és alkalmas, gondoskodnia kellett (19. §.), hogy a bárminő okból elfogott, vagy bekisért fiatalkorút lehetőleg haladék nélkül a fiatalkorúak bírósága elé állítsák. Tekintve azonban, hogy ez a rendelkezés esetleg fizikai akadályok miatt mégsem hajtható végre, másrészt pedig fontos okok — a fiatalkorú személyes körülményei, a terhére rótt büntetendő cselekmény súlya stb. — kizárják azt, hogy a fiatalkorú szabad lábon maradhasson, a javaslat a rendőri ható ságot és a rendes bíróságot, amely elé a fiatalkorú került, feljogosítja, hogy azt kivételesen addig is őrizetben tarthassa, amig a fiatalkorúak illetékes bírósága elé állítható. Nehogy azonban ez az őrizet a fiatalkorura nagyobb hátrány nyal járhasson, annak tartamát a javaslat negyvennyolc órára korlátozza. A 21. §-hoz. A büntetőjog klasszikus ós újabb iránya közötti ellentót legélesebben abban a kérdésben nyilvánul meg, hogy az állam bizonyos esetekben eltekinthet-e a büntetendő cselekmények megtorlásától, ha ez célszerűségi okokból kívánatosnak mutatkozik. Ezt a- kérdést a Bn. a íiatalkorúakra vonatkozólag a megelőzés szellemében döntötte el. Csupán logikai kiegészítése tehát a Bn második fejezetében kiépített rendszernek, hogy az állam már eleve lemondhasson büntető igényének érvényesítéséről, ha már a bűnvádi eljárásnak megindítása veszélyeztetné a fiatalkorú bűntettes megmentése érdekében szükséges intézkedéseket. Következik a mondottakból, hogy a legalitás elve a fiatalkorúak eljárásában messzebbmenő korlátozást igényel, mint aminőt a Bp. lehetővé tesz. Ezért a javaslat az ügyészt a Bp.-ban meghatározott eseteken felül is feljogosítja a vádkópvi&elet megtagadására, vagy a vád elejtésére, ha az eset körülményeiből arról győződik meg, hogy a fiatalkorúból a cselekmény elkövetésekor hiányzott az értelmi és erkölcsi fejlettségnek az a foka, amely a Bn. szerint a büntethetőséghez szükséges, vagy ha az elkövetett büntetendő cselekmény elenyészően csekély súlyú és a bűnvádi eljárás mellőzését a fiatalkorú jövőbeli magaviselete, vagy erkölcsi fejlődése érdekében tartja szükségesnek. Ugyanily megszorítást foglal magában a fiatalkorúak eljárására vonatkozó német javaslatnak 3. §-a. A iegalitási elv e korlátozása ellen alig merülhet fel aggály, mert egyrészt a vádkepviselet megtagadása ellen használható folyamodás és a pótmagánvád (Bp. 42. §.) eléggé megóvja a sértettnek érdekeit, másrészt nevelő jellegű intézkedések a fiatalkorú ellen v ád hiányában is elrendelhetők (22. §. utolsó bekezdés). Minthogy vád hiányában büntető jellegá intézkedésnek helye nincs, az Ügyészt a Bp. 35. §-ában meghatározott jogkör némi kibővítésével arra is fel kellett jogosítani, hogy a vádat, amelynek képviseletét megtagadta, de amelyet elejtett, utóbb közérdekből elvállalhassa. A javaslatnak a vádra vonatkozó ezek a szabályai, önként érthetőleg ûem érintik sem a fő-, sem a pótmagánvád kérdését. Az ügyész szerepe azonban az egész eljárásban kötelező, még az ú. n. íomagánvádas ügyekben 18 a közérdek megóvása végett mindig részt keilend vennie.
