Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 141 Midőn tehát a javaslat (2. bekezdés) felsorolja azokat a személyeket, akiktől a fiatalkorúak bírája e tekintetben felvilágosítást kérhet, csupán exemplificativ útmutatásra szorítkozik anélkül, hogy ezáltal a fiatalkorúak bíráját a tájékozódás és a felvilágosítás egyéb módjától vagy eszközeitől elzárná. Az a szerep, amely a pártfogó tisztviselőknek és a pártfogóknak (7. §.) a fiatalkorúak eljárásában jut, önként érthetővé teszi, hogy a fiatalkorú egyéniségére és életviszonyaira vonatkozó adatok beszerzésében a pártfogó a fiatalkorúak bírájának legfontosabb segédszerve. A javaslat e rendelkezései nagyrészt megfelelnek a belga törvény 27. §-ában, a francia törvény 4. §-ában, az osztrák Bp. módosításáról szóló 1912. évi törvényjavaslat ( 37/b) §-ában s az olasz javaslat 20. §-ában megállapított szabályoknak. A 16. §-hoz. Minthogy a fiatalkorúak eljárásának középpontjában magának a fiatalkorúnak a személye áll, az eljárás egyik lépése magának a fiatalkorúnak a bíró elé állítása. ILendszerint a fiatalkorú érdeke azt kivánja, hogy az törvényes képviselőjének, szülőjének vagy annak kiséretóben jelenjen meg a bíró előtt, akinek háztartásában él. Ezenfelül szabály szerint első sorban a törvényes képviselő, szülő stb. lesz abban a helyzetben, hogy a fiatalkorú egyéniségéről ós életviszonyairól a fiatalkorúak bíróságának megfelelő tájékozást nyújtson. Lehetnek azonban esetek, amelyekből már eleve az tűnik ki, hogy a fiatalkorú érdekei ellentétesek annak érdekeivel, akinek gondozásában áll, vagy éppen a gondozójával való együttléttől kell őt megóvni 8 ily esetekben vagy az elkövetett cselekmény súlyossága vagy a fiatalkorú veszélyes természete stb. miatt a bíró a fiatalkorú megidózésére vonatkozólag természetesen másként is intézkedhetik. Hogy a fiatalkorú megjelenése biztosíttassék, e végből a javaslat első sorban a vele együtt megidézett törvényes képviselő, szülő stb. ellen teszi lehetővé a kényszer alkalmazását. Kötelessége lévén a fiatalkorú gondozójának, hogy a vele megidézett fiatalkorú megjelenéséről gondoskodjék, a javaslat szerint e kötelességének teljesítésére pénzbüntetéssel szorítható, hacsak ttem bizonyítja, hogy őt a fiatalkorú meg nem jelenése miatt mulasztás nem terheli. Csupán szükség esetére tartja lenn a javaslat a bírónak a jogot, bogy a fiatalkorú előállítása végett a rendőri hatóság segítségét vegye igénybe ; mert a fiatalkorú előállításának ez a módja felel meg legkevésbbé az eljárás sajátos természetének. A 17. §-hoz. Az a rendelkezés, hogy a fiatalkorúak bírája a fiatalkorú testi, vagy szellemi állapotát, ha ez kétségesnek mutatkozik, orvosszakértői vizsgálat segítségével derítheti fel, következménye a 15. §-ban foglalt rendelkezésnek. ^z a rendelkezés, amely megfelel a belga törvény 21. cikkében foglalt szabálynak, utal arra a lehetőségre, hogy a fiatalkorú kriminalitásának, vagy erkölcsi züllöttsógónek oka nemcsak a társadalmi tényezők kedvezőtlensége, banem a fiatalkorú testi vagy szellemi degenerációjából eredő hajlam is lehet. Éppen azoknak a fiatalkorúaknak érdekében, akiknek nevelése lehetséges, szükséges, hogy a fiatalkorúak bírósága már lehetőleg az eljárás korai szakában felismerje azokat, akiknél az egyéniségben mélyen gyökeredző hajlam a nevelés lehetőségót eleve kizárja. Épen azért a fiatalkorúak ügyeiben
