Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

120 587 szám. újabb időben az igazságügyminiszteri rendeletek egész sora igyekezett a fiatalkorúakra vonatkozó anyagi és eljárási szabályok gyökeres átalakítását előkészíteni ós a hiányokat a törvény korlátain belül orvosolni. E rendeletek (Just. Min. Verord. Bl. 1898., 1903., 1904., 1905.. 1907., 1908.) egyrészt a család- és gyámjogot érintik és felhívják a hatóságokat, hogy a gondozásuk alatt álló fiatalkorúak személyi ügyeit behatóbb figyelemben részesítsék, másrészt azonban a fiatalkorúak elleni bűnvádi eljárásra vonatkoznak. így különösen elrendelik, hogy a fiatalkorú vádlottak előéletéről a bíróságnak tájékozást kell szerezui, az 1905. évi május 23-án keltrendelet pedig megszabja, hogy a fiatalkorúnak törvényes képviselőjét az eljárás megindításáról és a tárgyalás határnapjáról értesíteni kell, gondoskodni kell a fiatalkorú védelméről és a fiatalkorúnak vizsgálati fogságba helyezését lehetőleg el kell kerülni. Az 1905. évi szeptember hó 30 án kelt rendelet úgy a börtönökben, mint a fogházakban fiatalkorúak osztályainak felállítását rendelte el s ezekben a fiatalkorúak behatóbb kiképzését és nevelését biztosította. Ugyanez a rendelet kifejezi a gondolatot, hogy a fiatalkorúak ellen megállapított elzárásbüntetés az igazságügyminisztérium által kijelölt jótékony intézetek menházaiban és nevelő intézeteiben is végrehajtható. Az első ily felhatalmazást az 1909. évi október hó 14-én kelt rendelet a friedlandi (Csehország) gyermekvédő egyesületnek adta meg. Alapvető fontosságú az 1908. évi október hó 21 én kelt rendelet (lust. Min. Verordn. Bl. 1908. 306), amely fiatalkorúak bűnügyeiben, akik a cselekmény elkövetésekor 18-ik életévüket még be nem töltötték, az ítélő forumok specializációját mondja ki. Különböző azonban ez a specializácó a törvényszékeknél és a kizárólag büntető hatáskörben eljáró járásbíróságoknál egyrészt és az úgy büntető, mint gyámbírósági hatáskört gyakorló járásbíróságoknál másrészt. Az előbbieknél a fiatalkorúak bíróságának elkülönítése abban áll, hogy a fiatalkorúak bűnügyeit a törvényszéknél egy ítélő s egy fellebbviteli tanács, a járásbíróságoknál egy büntető bíró látja el, az utóbbiaknál a fiatalkorúak büntető ügyei a gyámbíróhoz tartoznak és pedig tekintet nélkül arra, hogy a fiatalkorú gyámügyében ugyanazon vagy más járásbíróság illetékes. Ha egy bűnügyben terheltként úgy fiatalkorú mint felnőtt vádlott szerepel, a rendelet szerint a fiatalkorú elleni eljárás elkülönítésére kell törekedni, de ha ez nem lehetséges, a fiatalkorú felett is a felnőtt vádlottra illetékes bíróság ítél. Mindezek a rendeletek magukon viselik az ideiglenesség bélyegét. De az óhaj, amely a fiatalkorúak anyagi és alaki büntetőjogának beható revíziójára iiány^ult oly intenzív volt, hogy a kormány már 1907-ben szükségesnek találta a fiatalkorúakra vonatkozó külön törvényjavaslat benyújtását. Ez a törvényjavaslat, noha alakjában a Btk. novelláris módosítása nemcsak anyagi jogi rendelkezéseket foglal magában. A büntetőjogi felelősségnek korhatára a javaslat szerint a 14-ik életév betöltésével kezdődik, a relativ mentesség a 14-ik évtől a 18-ik életév betöltésóig (fiatalkorú) tart A fiatalkorú, aki fejlődésének elmaradottsága miatt képtelen arra, hogy tettének jogtalanságát belássa vagy akaratát e belátás szerint irányítsa, nem büntetendő és ép úgy mint a 14 éven alóli, a házi fegyelem alá tartozik vagy "nevelő intézetbe helyezhető. Feljogosítja a javaslat a bírót, hogy a büntetés kiszabását mellőzze és intelemmel pótolja, ha az eset körülményei szerint a büntetés nem szükséges. Megállapítja a javaslat, hogy a büntetés javítónevelóssel pótolható és a javítónevelés a büntetés végrehajtása után is elrendelhető. Meghonosítja a fiatalkorúakra a feltételes elítélést, a feltételes szabadságrabocsátást, a bün-