Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

587. szám. 115 latba hozni s attól csak annyiban engedett eltérést, amennyiben a rendes eljárási szabályokból a fiatalkorúra káros betolyás háromolhatnék. Alapgondolata, hogy a fiatalkorúak bírósága ne szorítkozzék a fiatalkorúak bűnügyeinek ellátására, hanem hatásköre azoknak minden személyes üg}^ére kiterjedjen s e végből a gyámbírósági felügyeletet gyakorolja, vagy legalább is a gyámbírósággal érintkezésben álljon. Végül különös sútyt helyezett arra, hogy a fiatalkorúak bírósága a gyermekvédő hatóságokkal és egyesületekkel karöltve működjön Ezeket az elveket tartotta szem előtt a B. P. javaslata a fiatalkorúak eljárásának szabályozásában. Fiatalkorúak bíróságát a bírói szervezeti törvény (G. V. Gr. = Gerichtsverfassungsgesetz) javaslata csak a járásbíróságoknál állította fel s az egyes államok igazságügyi igazgatására bízta, hogy a gyermekbírót és a gyámbírót egy személyben jelölje ki. (G. V. G. jav. 118. §. 30.) A járásbíróságnál mint fiatalkorúak bíróságánál működő Schöffe k kiválasztására a javaslat (118. $. 4.) irányadónak tekintette, hogy azok lehetőleg a gyermekneveléssel foglalkozók (tanítók, gyermekvédő egyesületek tagjai stb.) sorából kerüljenek ki. Egyszersmind a járásbíróság hatáskörét a javaslat lényegesen kiterjesztette, amennyiben a javaslat szerint a?; ügyész a járásbíróság előtt emelhet vádat a cselekmény elkövetésekor életének 18-ik évét be nem töltött fiatalkorú ellen nemcsak a törvényszéki hatáskörbe tartozó összes ügyekben, hanem ezenfelül a rablás, gyújtogatás és a vaspályák biztonságának veszélyeztetése által elkövetett bűntettek miatt is. (G V. G. jav. 23. §. 2.) Ha a fiatalkorúval szemben büntetés helyett nevelő intézkedés mutatkozik kívánatosnak, az ügyész a vádemeléstől eltekinthet s az ügyet a gyámbíróhoz teszi át. (B. P. jav. 365. § ) De még ha az üg}^ész vádat emelt is és a bíróság a tárgyalás alapján arra a meggyőződésre jut, hogy nevelő vagy javító intézkedés volna helyén, az eljárást perorvoslat útján meg nem támadható határozattal megszüntetheti és az intézkedést elrendelheti, vagy az ügyet a gyámhatósághoz utalhatja. (B. P. jav. 378 §.) Kényszernevelést azonban csak a gyámhatóság rendelhet cl, mert csak ennek áll módjában a fiatalkorú személyes és családi körülményeiről tájékozást szerezni. Ha a bíróság a nevelőintézkedést maga rendeli el, utóbbi abban állhat, hogy a fiatalkorút meginti, törvényes képviselőjét, iskolai vagy (ha kényszernevelés alatt áll) nevelő hatóságát bízza meg fenyítésével. A gyámhatóságot az ügyészség vagy a bíróság által hozzá áttett ügyben feljogosította (BP. jav. 366. §. 2.), hogy a fiatalkorút meghatározott időre pártfogó (Fürsorger) felügyelete alá helyezze s a végleges intézkedés megállapítását fentartsa. Ebben az esetben a fiatalkorú további magaviselete és a pártfogónak erről tett jelentése irányadó a végleges intézkedésre. Arra az esetre, ha a fiatalkorú ellen bűnvádi eljárás folyik, a javaslat gondoskodott, hogy az ügy alapos vizsgálat tárgya legyen és hogy a káros hatás, amelyet az eljárás a fiatalkorúra gyakorolhat lehetőleg gyengíttessékIgy különösen gondoskodott a fiatalkori* védelméről (B P. jav. 368—370. §.), amelylyel, ha a fiatalkorúnak védője nincs a támogatót (Beistand) kell meg, bízni. Mint ilyen első sorban a törvényes képviselő szerepel, de ha az utóbbi ellen kizáró ok merül fel, a fiatalkorúnak hozzátartozója vagy más alkalmas személy is megbízható. Egyébként is az eljárás menetéről a törvényes képviselőt értesíteni kell (375. §.). Mellőzni kell a fiatalkorúak vizsgálati fogságba való helyezését, ba enne & célja azáltal is elérhető, hogy a fiatalkorút ideiglenesen nevelőintézetben vagy más módon helyezik el. De ha a fiatalkorútvizsgálati fogságba helyezik is, felnőttekkel együtt csak átmenetileg és csak k. 1/