Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. Ill 1905-ben készített és részben gyakorlati megvalósítást nyert az első német gyermekbíróságnak 1908. január hó 1-én Kölnben adminisztratív úton történt felállításával. Hogy a német gyermekbírósági mozgalom. értékét és céljait helyesen ítélhessük meg, ismernünk kell a fiatalkorúakra vonatkozó tételes anyagi és alaki jog rendelkezéseit. A birodalmi Btk. 55. ^-a szerint az, aki a cselekmény elkövetése idejében 12-ik életévét még be nem töltötte, büntetőjogilag felelősségre nem vonható, de a fiatalkorúval az eg} r es szövetséges államok törvényeinek rendelkezései szerint a javítására és felügyeletére vonatkozó intézkedések megtehetők. Idegen családban, nevelő- vagy javítóintézetben a fiatalkorú csak akkor nevezhető el, ha a gyámbíróság a cselekmény elkövetését megállapítja és az elhelyezést megengedhetőnek nyilvánítja. A Btk. 56. §-a szerint a fiatalkorú, aki a cselekmény elkövetésének idejében életének tizenkettedik évét már betöltötte, de a tizennyolcadikat még túl nem haladta, felmentendő, ha a cselekmény elkövetésének idejében a büntethetőség felismeréséhez szükséges belátásnak híján volt, de a felmentő ítéletben rendelkezni kell arról is, hogy a vádlott fiatalkorú családjának adandó-e át vagy nevelő- vag}^ javítóintézetben helyezendő-e el. Intézeti nevelésben ily esetben a fiatalkorú addig részesül, amíg a közigazgatási hatóság szükségesnek tartja, de ez a nevelés huszadik életévének betöltésén túl nem terjedhet. Ha a fiatalkorú a büntethetőséghez szükséges belátással bírt, ellene a Btk. 57. §. szerint redukált büntetéseket állapíthat meg a bíróság. Csekélyebb jelentőségű vétség vagy kihágás esetében ez a büntetés dorgálásban állhat s a halállal vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő esetekben sem terjedhet túl 15 évig terjedő fogház- vagy várfogházbüntetésen. Kiegészítik a Btk.-nek fiatalkorú vádlottakra vonatkozó rendelkezéseit az egyes szövetséges államoknak a kényszernevelést (Fürsorgeerziehung) szabályozó törvényei, amelyek közül az 1900. évi július hó 2-án kelt porosz törvény szolgált mintául a többi államok analog törvényeinek. Ez a porosz törvény 1. §-ában állapítja meg a feltételeket, amelyek fenforgása esetében a gyámbíróság (az Amtsgerichtnek egyes bírája) a fiatalkorút, aki 18-ik életévét még be nem töltötte, kényszernevelésnek vetheti alá. Ezek a feltételek a következők: 1. ha a polgári tkv. 1666. vagy 1838. §-ának feltételei (airyagi vagy erkölcsi elhagyottság) fennforognak s a kényszernevelésre szükség van, hogy a fiatalkorú elzüllése megakadályoztassék ; 2. ha a fiatalkorú büntetendő cselekményt követett el, amelyért kora miatt felelősségre nem vonható és a kényszernevelés tekintettel a cselekmény természetére, a fiatalkorú szülőinek vagy más nevelőinek személyiségére és a fiatalkorú egyéb életviszonyaira szükséges, 1 ogy a fiatalkorú további erkölcsi elzüllése megakadályoztassék ; 3. ha ezektől az esetektől eltekintve a kényszernevelés a szülők, a fiatalkorút gondozó más személyek vagy az iskola nevelő behatásának elégtelensége miatt a kiskorú teljes erkölcsi romlásának megakadályozására szükséges. Ha a kényszernevelést a gyámbíróság elrendeli, ezt nyilvános felügyelet alatt alkalmas családban, nevelő- vagy javító-intézetben (2. §.) kivételesen a fiatalkorúnak saját családjában (10. §. 2. bek.) hajtják végre. A most ismertetett törvényes rendelkezésekben foglalt anyagi jogszabályok szerint, tehát a büntetendő cselekmény miatt vádolt fiatalkorú ellen büntetés, esetleg nevelő intézkedés alkalmazható, míg az erkölcsi züllés veszélyében forgó fiatalkorú csak nevelő intézkedéseknek lehet tárgya. Ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően, a fiatalkorúakra vonatkozó különös eljárási
