Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

112 587. szám. szabályok a tételes jogban a következők : a) A büntetendő cselekménnyel vádolt fiatalkorúak ügyei a bíróságok rendes hatáskörétől eltérően, csak a Schöffen-bíróságok (járásbíróság) vagy a törvényszékek hatáskörébe tartoznak, az esküdtbíróságok kizárásával. Schöffen-bíróság jár el nemcsak a kihágások és a 3 hónapot meg nem haladó tartamú fogházbüntetéssel és 600 márkát meg nem haladó pénzbüntetéssel büntetendő vétségek esetében általában (G. V. G. 27. §.), hanem a Btk. szerint súlyosabban büntetendő vétségek miatt is, ha a törvéiryszék az ügyet az államügyészség indítványára a Schöffenbíróság elé utalja (G. V. G. 75. §.). Egyébként a fiatalkorúak ügyeiben, ideértve az esküdtbírósági hatáskörbe tartozó ügyeket is (G. V G. 73. § 3, p.), a törvényszék tanácsa (Strafkammer) ítél. Esküdtbíróság elé a fiatalkorú a St. Pr. Ü. 2. §-a alapján csak akkor kerülhet, ha ügye felnőtt vádlottnak oly bűnügyével áll összefüggésben, amely az esküdtbíróság hatáskörébe tartozik. Minthogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények rendszerint ama cselekmények közé tartoznak, amelyekre nézve a törvényszék a kifejtettek szerint hatáskörét leszállíthatja, gyakorlatilag a fiatalkorúak túlnyomó többsége felett a járásbíróság, mint Schöffen bíróság ítél. Eljárás tekintetében a birodalmi B. P. a fiatalkorúakra nézve csak annyiban állít fel külön szabályokat, amennyiben törvényszéki ügyekben a védelem kötelező, ha a vádlott tizenhatodik évét még be nem töltötte (140. § 1.) s ha a fiatalkorú kivételesen esküdtbíróság elé kerül, a belátási képesség tárgyában mellékkérdést kell feltenni (298. §.). Csak a gyakorlaton alapszik a B. P. 231. és 447. §-ainak oly értelmezése, amely szerint fiatalkorú vádlott távollétében főtárgyalás nem tartható és fiatalkorú ellen büntető parancs csak akkor bocsátható ki, ha belátási képessége az elukószítő eljárásban már megállapítást nyert. A nem bűntettes, de erkölcsileg elhagyott, züllésnek indult vagy züllés veszélyében forgó fiatalkorúak kényszernevelese felett a járásbíróság mint gyámbíróság határoz. Az eljárás hivatalból vagy az elsőfokú közigazgatási tisztviselő (Landrat, Oberamtmann stb.) indítványára folyik s annak során meg kell hallgatni a fiatalkorú szülőit, a törvényes képviselőt, a községi elöljárót, tanítót és lelkészt. (Porosz, 1900. évi júl. 2 törvény 4. §.) Ha a fiatalkorút idegen családnál helyezik el, részére külön gondozót (Fürsorger) kell kirendelni, aki a fiatalkorú nevelését ellenőrzi. Kitűnik az előadottakból, hogy a bűntettes és züllött fiatalkorúak ügyei t ilnyomóan a járásbíróságnál összpontosulnak, amely a bűnügyekben, mint Schöfíenbíróság, a kónyszernevelés tárgyában mint gyámbíróság jár el. Érthető tehát, hogy a gyermekbíróságok szervezésére a bíróságoknál megindult autonom mozgalom első sorban a járásbíróságok körében igyekezett specializáni azt a bírót, aki a fiatalkorúak ügyeiben eljár. Már 1908-ban 52 német városban működött fiatalkorúak bírósága, túlnyomóan a járásbíróság keretében, de részben a törvényszékeknél is, külön tanács járt el a fiatalkorúak bűnügyeiben. A járásbíróságnál egyes bíróként működő fiatalkorúak tórájának kezében összpontosul a fiatalkorúakra vonatkozó büntető ós gyámhatósági hatáskör. Ennek a kettős_ funkciónak egységesítése jellemzi leginkább a német g}'ermekbíróságokat. Kiegészíti a bíróság specializációját a tárgyalás helyének elkülönítése is. Berlinben, Frankfurtban, Münchenben ós más nagyobb városokban a fiatalkorúak tórájának hivatalos helyisége a bírósági épületnek a polgári bíróságok elhelyezésére szolgáló részében van ós a bíró a tárgyalásokat a reggeli órákban tartja. Előmozdítják a fiatalkorúak bíróságainak működésót a pártfogók (Jugendgerichtshilfe) és a bíróság által a kényszer,