Főrendiházi irományok, 1910. X. kötet • 400-462. sz.
Irományszámok - 1910-421
224 421. szám. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesitendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 négyzetméter ós minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 négyzetméternyi a célra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetőleg kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetőleg belvizterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de a szükséghez képest termőfölddel boritandók. ni. Felépítmény. A pálya 1435 méter nyonnávval épitendő. A sinek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 236 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek ós függő sinkötós alkalmazásával oly sürün rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételük 6.000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetcentiméterenként 1.000 kilogrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástól való távolsága — közóptől-közópig mérve — a helyi érdekű vasút saját vonalán épitendő állomásokon 4-5 méternél, az államvasutak vonalán létesitendő, vagy kibővitendő és átalakítandó állomásokon 4-75 méternél, a helyi érdekű vasút nyilt vonalán 3*6 méternél, ott pedig, a hol a helyi érdekű vasút az államvasuti vonallal a nyilt pályán párhuzamosan halad, 4*0 méternél kisebb nem lehet. Engedélyes köteles a különböző íelópitmónyi anyagoknak a vágányokban tényleg felhasznált mennyisége után számitott 1 / 2°/o-át és azonkívül két teljes váltót és keresztezést, két egész kitérőhöz szükséges teljes talpfacsoporttal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésére bocsátani, ezen tartalékokba azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépitmónyi vas- és aczélanyagok kicserélésére a szállitó gyárak tartoznak átadni. Bárminő épitési czólokra — ideértve a pálya és tartozókainak bekavicsolását — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges váltótalpfákat, talpíacsoportokat, csavarokat ós sinszegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyilt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és a mennyiben azok az épitós ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérilletleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Épitós alatt álló vasutvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a magyar királyi államvasutak legújabb részletes feltétfüzetének a felépítményről szóló »W« fejezetében és nevezetesen annak 17. és 18. §-aiban foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi deczember hó 31-én 18.091. szám alatt kelt közmunka- és közlekedésügyi ministeri szabályrendeleteknek (M. R. T. 1874^ évfolyam 194. sz. 686. s köv. 1.) idevágó határozmányai — a mennyiben azok a feltétfüzet
