Főrendiházi irományok, 1910. X. kötet • 400-462. sz.
Irományszámok - 1910-421
421. szám. 223 Általános érvénynyel mindazon vasúti ós közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, bogy hidpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épitmények ós munkák is minden körülmények közt telje sen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak ós a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat ós ópitményeket, illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt, vagy előírandó feltóteleknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0-80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállitani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok ós legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően szóles ós a terep színvonalától mérve legalább 0-80 méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők ós hidak támasztó- ós bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandczement, homok ós viz megfelelő arányú keverésével kószitendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czéira szükségesek, hogy a hidtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek meofelelőleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati müveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Utszabályozások, útáthelyezések ós útátjárók felépitmónye, az eredeti út felépítményének megfelelően állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egj'általában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 méter hosszúságban 15 czentimóter, azontúl pedig 10 czentiméter vastagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók — az esetről-esetre megállapítandó mórtékben — kőburkolattal látandók el. Az állomási hozzájáró utak, amennyiben a közigazgatási bejárásokról, vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzőkönyvek és azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministen rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, valamint az állomási fönsikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 015 méter vastag kőalappal és 0*15 méter vastag kavicsboritással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési területeinek és rakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 czentiméter vastag kavicsréteggel boritandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok és építmények által-el nem foglalt részei 5 centiméter vastag kavicsboritással látandók el.
