Főrendiházi irományok, 1910. X. kötet • 400-462. sz.

Irományszámok - 1910-420

420. szám. 191 területek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása, nélkül és ugy létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyásnak, valamint a pályatest és tartozékai előállításának ós íentartásáiiak, nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szolgáljanak vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mezőgazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközülni, hogy az által a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Különösen megjegyeztetik, hogy a bevágások mentén deponiát létesíteni nem szabad, hanem a fölösleges ai^agot a bevágások végein a töltések mentén kell deponálni. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, a hol az lehetséges és szükséges, megfelelő mérvben és módon viztelenitendők lesznek, olyképen azonban, hogy ez által káros vízfolyások ne keletkezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az eseten! ént mellette nyújtandó anyagárok közt legalább 080 méter széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. A magyar királyi államvasutaknál alkalmazott elhatárolási szabályzatnak érvényessége ezen helyi érdekű vasútra is kiterjesztetik. Szálas- vagy csemete-erdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azok a védszalagok, a melyeken biztonsági tekintetekből az erdő kiirtandó, az előbb emiitett elhatárolási szabályzatban előirt szélességben beváltan dók, illetőleg kisajátitandók és mint pályatulajdon elhatárolandók. Ezen beváltás, illetőleg kisajátitás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszalagok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és ugy a központi, mint a vidéki telekkönyvben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyilatkozatok szereztetnek be, a melyek értelmében a védszalagok területének be nem ültetése, illetőleg be nem fásítása, valamint cserje- és bokornövényektől menten tartása örök időkre biztosíttatik. Csuszamlások vagy más természetű deformátiók meggátlása és megszüntetése czéljából ugy töltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési ós biztosítási munkák alkalmazandók. Előre láthatólag csuszamlásra vagy másnemű deformatióra hajlandó terepen a szükségesnek mutatkozó teljesítmények még a földmunkák megkezdése, illetőleg általában a terep ós talaj egyensúlyának megbolygatása előtt, egyébként pedig az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálat, esetleg pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó módon ós terjedelemben hajtandók végre. Különösen kiköttetik, hogy a 106/109 továbbá a 112/115 nemkülönben a 116/120 és a 129/135 szelvények között levő bevágások mindkét oldali szabványárkokban 50 czentiméter széles és átlag 80 czentiméter mély draincsöves szivárgók állitandók elő ós ezek 10—10 méter távolságra hasonló keresztszivárgókkal kötendők össze. Ezeken kívül a hegyfelőli szabványárok 15 czentiméter vastag czementvakolatba rakott terméskőburkolattal látandó el. A mennyiben pedig ezen bevágásoknál még tovább menő vízmentesítési munkák válnának szükségessé, azok költségeinek fedezésére a helyi érdekű vasút építési tőkéje a szükséghez képest fel fog emeltetni. Ár-, illetve belvizterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin legalább 080 méterrel a legmagasabb ár-, illetőleg belvizállás felett tartandó. Min-