Főrendiházi irományok, 1910. X. kötet • 400-462. sz.
Irományszámok - 1910-407
12 407. szám. czukorfeleslegek a világpiacz számára hozzáférhetővé tétessenek, a mi. tekintettel a magas czukorárakra, a czukoregyezményben résztvevő többi államok czukortermelése jogos érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetségesnek mutatkozott, de kétségtelen volt az is, hogy ez az alkalom felhasználandó a nemzetközi czukoregyezménynek feltétlen hatálylyal való további meghosszabbítására. Kedvező volt ez az alkalom annál is inkább, mert első sorban épen attól" lehetett tartani, hogy Oroszország nem lesz hajlandó a czukoregyezmény kötelékében az 1913. évi augusztus hó 31 ón túl terjedő időre is bennmaradni, a mire különösen kevés kilátás lett volna akkor, ha nem nyujtatik neki mód arra, hogy összegyülemlett czukorkészletének legalább egy részét a jelenlegi rendkivüli viszonyok között a világpiaczon elhelyezhesse. A múlt év őszén megindult tárgyalások végre sok nehézség leküzdése után a kivánt eredményre vezettek s e hosszas tárgyalások eredményét képezik a jelenleg előterjesztett jegyzőkönyvben foglalt megállapodások, a melyeknek értelmében a nemzetközi czukoregyezmény, úgy, a mint az jelenleg érvényben van, feltétlen hatálylyal fentartatik az 1913. évi szeptember hó 1-től számítandó 5 évre s Oroszországnak, tekintettel jelenlegi nagy czukorkészleteire, 250.000 tonna rendkivüli kiviteli contingens engedélyeztetik, a mely mennyiségből 150.000 tonna a folyó termelési időszakban, 50-50.000 tonna pedig az 1912/13-iki és az 1913/14-iki termelési időszakban szállítható ki. Ez utóbbi mennyiségekre nézve a jelenleg előterjesztett jegyzőkönyv keretén kivül az a bizalmas megállapodás létesült, hogy az évi 50.000 tonnából félévenként 25—25.000 tonna tog kiszállíttatni. Oroszországra nézve ez a megállapodás csak úgy bir gyakorlati értékkel, ha a folyó termelési időszakra engedélyezett 150.000 tonnát tényleg ki is szállithatja, ezért a rendelkezésre álló idő rövidségére való tekintettel, 1912. évi április hó 1. napjában kellett megállapítani azt az időt, a melyig az előterjesztett jegyzőkönyv megerősitő okiratai letóteményezendők. Bár ily módon a közbejött politikai körülmények folytán a kormány nem volt abban a helyzetben, hogy a jelen jegyzőkönyvet oly időben terjeszthesse az országgyűlés elé, hogy az a megerősitő okiratok letéteményezésóre nézve megállapított határidő letelte előtt törvényerőre lett volna emelhető s igy a kormány a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reménvóben a saját felelősségére volt kénytelen a megerősitő okirat letótemónyezése iránt intézkedni, a kormánynak nem volt más választása, ha nem akarta koczkára tenni azokat a nagy érdekeket, a melyek a nemzetközi czukoregyezmény fentartásához és állandósításához fűződnek. Vállalta a kormány ezt a felelősséget nemcsak azért, mert a nemzetközi czukoregyezmény meghosszabbítása iránti tárgyalások folyamán az összes hazai érdekeltek részéről az a felfogás érvényesült, hogy az egyezmény, hacsak lehet okvetlenül meghosszabbitandó, de vállalta azért is, mert az a szerep, a mely az egyezmény meghosszabbításának létrejötte tekintetében Magyarországnak jutott, csaknem lehetetlenné tette, hogy a megerősitő okiratnak részünkről kellő időben való le nem téteményezóse által éppen részünkről hiusittassék meg a nemzetközi czukoregyezménynek
